A csoportos elbocsátás ára
A globális vagy magyarországi felvásárlás, egyesülés, profiltisztítás, költségcsökkentés és racionalizálás szerepel leginkább a hazai cégek tipikus létszám-leépítési okai között. De a kapacitás kihasználatlansága, a gyártósor Magyarországon belüli áthelyezése és a munkaerőben történő minőségi csere szintén csoportos elbocsátáshoz vezethet - derül ki a Hewitt Inside Consulting Kft. humántanácsadó cég felméréséből, amely a hazai csoportos létszám-leépítési gyakorlatokat térképezte fel. A megkérdezett cégek az élelmiszeriparban, az elektrotechnikai gyártás, a távközlés, a gyógyszerforgalmazás, valamint a gépgyártás területén működnek. A vizsgált vállalatoknál a 90-es évek eleje óta összesen több mint tízezer munkavállalót bocsátottak el. Az elemzésben a 33 és 2100 fő közötti létszámleépítéseket definiálták csoportosként az elemzők.
A felmérés szerint az elbocsátandó munkatársak kiválasztása a leépítés indoka alapján változik, azonban a munkatárs hozzáállása, illetve korábbi hiányzásainak mértéke is meghatározó lehet. A végkielégítések a törvényes minimum és annak kétszerese között mozognak. A nehezebb gazdasági helyzetben lévő, zömmel régi állami vállalatok a munka törvénykönyve által megszabott öszszeg mellé plusz egy hónap fizetést biztosítottak, míg az újabb vállalatok a kötelezőn felül a munkaviszony mértékétől függően 2-4 hónap bért fizettek. Az elbocsátás módja szinte vállalatonként változik, a cég nagysága és a régió is befolyásolta - mondta lapunknak Molnár Andrea benchmark-üzletág vezető.
Általánosan jellemző, hogy az elbocsátottak 20 százaléka betegállományba ment a felmondási idő alatt, ezt érdekes módon több munkáltató támogatta.
A tanulmányi szerződés és a lakáskölcsön törlesztőrészleteinek elengedése, valamint a felmondási időre biztosított étkezési és utazási költségtérítés egyaránt a tipikus pénzügyi juttatások között szerepelt.
A természetbeni juttatások között a kisebb értékű munkaeszközök, például a számítógép amortizációs áron történő megvásárlása, vagy a vállalati üdülő év végéig történő használata is szerepelt. Az elbocsátottak továbbfoglalkoztatását több társaság is felajánlotta a vállalatcsoporthoz tartozó másik cégnél, ezzel azonban szinte egyetlen munkavállaló sem élt. Pedig az áttelepülést úgynevezett mobilitási díjjal is ösztönözték volna néhány helyen, ez általában a dolgozó tízhavi bruttó keresetének megfelelő, viszsza nem térítendő nettó összeg volt - jelezte Molnár Andrea. Máshol az elbocsátott dolgozó saját vállalkozás elindításához 12 havi bruttó keresetnek megfelelő nettó összeget kaphatott a vállalattól.
A korengedményes és előre hozott nyugdíj támogatása csak azon cégeknél volt jellemző, ahol magas az átlagéletkor. Utóbbi általános volt a részt vevő cégeknél, az előbbi alkalmazása viszont az adóterhek miatt már korántsem volt jellemz
