Gyurcsány Ferenc szerdai kortesbeszéde (teljes terjedelemben)

Győzni szeretnék!

Győzni szeretnénk, Tisztelt Kongresszus, kedves Barátaim. Mi, így együtt: 2006-ban.

2006-ban is.

Bizonyára sokan láttátok az igen emberi nyilatkozatot, amelyet Medgyessy Péter adott hétvégén az egyik televízióban. Sok igazság volt abban az interjúban. Megfontolásra érdemes igazságok.

Mert, ami vele történt, az az egész baloldallal történt.

Azt szoktuk magunkról mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt demokratikus párt. Én is ezt gondolom. A napokban egy ismerős - itt ül közöttünk most - azt kérdezte tőlem: "Feri, tényleg azt gondolod, hogy velük nyerhetsz?" Azt válaszoltam neki, hogy csak velük nyerhetek. Nem tudom, minek szánták a kérdést, én bátorításnak vettem.

Mert azt láttam, hogy sokan megmozdultak, a megyék, a városok, a települések most újra élnek a jogukkal, hogy beleszóljanak a párt, és ami sokkal fontosabb, a kormányzás, vagyis az ország sorsának irányításába.

Ma már tudom, hogy a Magyar Szocialista Párt nemcsak demokratikus párt, hanem bátor is. Bátor, mert nem engedte, hogy akaratát foglyul ejtse a kevesek félelme. Mert, 2006-ban csak az győzheti le a politikai ellenfeleit, aki képes legyőzni a saját félelmeit.

Csakhogy egyértelmű legyen: a politikai ellenfél nem közöttünk van. Hanem a jobboldalon.

Tisztelt Kongresszus!

Sokat tanultam a szövetségeseimtől, és tanultam a riválisaimtól is. Az üzleti életben és a politikában egyaránt. Talán ezért van, hogy nem egyszer az előbbiből az utóbbi lett. Riválisból szövetséges.

Sokat tanultam Horn Gyulától, a döntés képességét és bátorságát, munkabírását, konzekvens ragaszkodását ahhoz, hogy nem beszélünk kifelé.

Megtanultam Kovács Lászlótól 2002-ben, hogy a személyes ambícióknál előrébb valók a baloldal győzelmi esélyei.

És van egy mondata Medgyessy Péternek - miközben sokkal többet köszönhetek neki, mint ez az egy mondat -, amely el fog kísérni nagyon sokáig, bármi is történik ma. Így szól: "Első az ország, második a baloldal, és csak harmadik a személyek ügye. Azaz: ha szerdán a vetélkedés napja van, akkor csütörtökön nem a leszámolásé, hanem az együttműködésé. Megtanultam a leckét.



Barátok közt vagyunk. De nem egy szappanoperában, ahol valamelyik karaktert alakító színészt csak úgy ki lehet cserélni egy másikra, míg a nézők nem is vesznek észre semmit.

Mi azt akarjuk, hogy a nézők, az ország észrevegye: tudunk változni, képesek vagyunk változtatni. Mert a többség változást akar. Az ország azt akarja, hogy menjenek másként a dolgok. Én egyetértek. Kezdhetjük például mindjárt magunkkal.

Bizonyosan változás kell a miniszterelnök és a párt kapcsolatában.

Változás kell a pártvezetés és a párt kapcsolatában.

Változás kell a koalíciós pártok kapcsolatában.

Mindezt azért, hogy sikeres legyen a kormányzás, s a tettrekészség váltsa fel végre a tehetetlenség képzetét.

Egyszerre szeretnék változást és folytonosságot. Mert van amiben folytonosság párti vagyok, és tudom, ti is. Abban, hogy 2006-ban is mi kormányozzunk.

Ehhez viszont változás kell. Azért tehát, hogy 2006-ban is mi kormányozzunk. Nem kell kidobni mindent az ablakon: változás nem 2002-höz képest kell. Változásra 2004-hez képest van szükség. Nem a sikerekhez képest, hanem a sikertelenséghez képest. Volt abban is részünk. Mondom egyes számban: volt abban is részem. Igen, az eredményekben és igen, a hibákban is.

A kormányzásunk folyamatosságához változtatnunk kell.

Változnunk kell, mert sokan nem értik azt a nyelvet, amit mi beszélünk. Azért, hogy ne kelljen tolmácsot fogadni, ha meg akarjuk értetni magunkat. Hozzánk néha nemcsak tolmács, de szótár is kell. Ha csak az elmúlt napok történetére gondolok vissza: aki Kiss Péter barátomat akarta támogatni azt mondta, 'egyes jelölés'. Aki engem támogatott, azt mondta: 'többes jelölés'. Lehet így is. De lehetne egyszerűbben is. Mindent annak hívunk, ami. Lehet persze megpróbálni az embereket megtanítani "emeszpéül" beszélni, de attól tartok, előbb találnak olyan pártot, amelyik az ő nyelvüket beszéli.

Változás kell abban is, hogy amit ígérünk, azt mindig teljesítsük, de csak azt ígérjük meg, amit valóban teljesíteni tudunk. Számomra csak ilyen kormányprogram fogadható el.

Változtatni kell tudni abban is, hogy nem nézzük megszeppenve, hogy ellenfeleink a demagóg szociális ígéretek spirálját indítják be. Mi meg nem teszünk mást, mint ígéretre ígéretet teszünk. Tétre tétet, s a politikából végül nem lesz más, mint egyszerű póker. Vessünk véget ennek a kártyapartinak, mert felelőtlenség.

Az elmúlt napokban többször találkoztam a pénzügyminisztérium vezetőivel és találkoztam független elemzőkkel. Felelősségem teljes tudatában állíthatom, a magyar gazdaság stabil és erős. A magyar gazdaság imponáló növekedési pályán van, bővül az export, kismértékben, de bővül a foglalkoztatottság, jól mennek a dolgok. Amikor az ellenzék vezére válságot kiált, nos, akkor éhes disznó makkal álmodik. Meg hatalommal. Majd ébresztőt fújunk neki.

Ha már a válságról szólok, hadd mondjak még valamit magunkról: úgy látom a mi oldalunkon az önbizalom, a bátorság, a cselekvés van válságban.

Pedig az erős magyar gazdaság kellő alapot ad arra, hogy megtegyük azt, amit akarunk a társadalompolitikában. Vannak hiteles és baloldali céljaink. Álljunk neki, csináljuk meg. Mit tekintek baloldalinak? Azt, hogy van bátorságunk nem csak beszélni, de tenni is azért, hogy a származás, a szülők anyagi helyzete, a falu, ahova a gyermek születik ne zárja le a felemelkedés útját. Ne az döntse el, hogy milyen magasra, vagy hogy milyen messzire jutunk.

Igen, erről szól a baloldaliság. Az ország elég erős ahhoz, hogy ezen a növekedési pályán növekedjenek a jövedelmek. Én szeretném, ha közösen támogatnánk az MSZP Gazdaságpolitikai Munkabizottságának ajánlását. Ez azt mondja, hogy csökkentsük a személyi jövedelem adót, de csak az átlagos jövedelműeknek és az alatt.

Rengeteg jó elképzelést dolgoznak ki ebben a pártban és a kormány környékén. Támogatni kell és meg kell csinálni.

Munkahely, munkahely, munkahely. Veletek együtt több lépést teszünk annak érdekében, hogy növekedjen a foglalkoztatás. Egészségügyi hozzájárulás csökkentése, a részmunkaidősöknél az arányos fizetés megengedése, a kisvállalatoknál társasági adókedvezmény a bővülő foglalkoztatásra, jelentős társadalombiztosítási teher csökkentése akkor, ha valaki 25 év alatti első munkába állót vesz fel, vagy a GYES-ről visszaérkező édesanyát vagy édesapát foglalkoztat, vagy ha 50 év feletti tartósan munkanélkülit foglalkoztat, mindebből lehet valódi munkahely bővítés. Ez baloldali program.

Nem én találtam ki. Ezt a párt találta ki.

Programunk része az is, hogy a családi adókedvezményt átalakítjuk családi pótlékká. Mert ez több mint egymillió gyermeknek segít. Ez oda ad pénzt, ahol a legkevesebb van.

Ez a párt és a párt által vezetett kormány tele van jó javaslatokkal.

Megvalósítható programom van arra is, hogyan lehet a szocpol és állami garanciavállás segítségével lehetővé tenni, hogy lényegében készpénz nélkül juthassanak első lakáshoz a fiatalok.

Sok mindent kell majd megbeszélnünk, tudom, most erre nincs idő.

Kell majd beszélnünk a regionális fejlesztési politikáról, mert a pénzt a régiókba kell vinni. Kell majd beszélnünk arról, hogy biztosítsunk egyenlő hozzáférést a kisebb és nagyobb településeknek ezekhez a forrásokhoz. Kell majd beszélnünk arról, hogy január 1-től egységes pályázat és pályázati nyilvántartási rendszert szeretnénk bevezetni.

Tisztelt Kongresszus!

Furcsa ez a mai helyzet. Soha nem voltunk ilyenben. Magam is. Furcsában? "Mi az hogy?! Nagyon is!"

Tízmillió embernek kellene döntenie a miniszterelnökről, így lenne ez rendjén. Most 650-en fogtok dönteni. 650-en tízmillió nevében és tizenötmillió érdekében. Számoljunk: tízmillió osztva 650-nel, mindegyikőtökre jut tizenötezer élet, sors, jövő.

Tudom, a legjobb lelkiismeretekkel fogtok dönteni. És ahogyan döntötök azt fogom tudomásul venni, elfogadni.

Bátor kormányzást, magabiztos baloldalt szeretnék. Azt szeretném ha együtt csinálnánk meg.

Felkészültem. Készen állok.