Másfél év óta most aludtam először nyugodtan, és már ez is reményt tud nyújtani!

Mondta egy 61 éves pszichológus hölgy, aki 20 éven keresztül gyermekekkel foglalkozott, jelenleg pedig felnőtteket tanít.

Kálváriája 13 évvel ezelőtt kezdődött egy emlőben található csomóval. A történet valós, megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy a XXI. században ilyen megtörténhet.

"Nem vagyok depressziós, pesszimista, egészségügy-ellenes, de történetem talán tanulságul szolgál mások számára!"

1991 decemberében jobb oldali radikális emlőműtéten estem keresztül, amit sugár- és citosztatikus kezelés követett. A féléves kontrollvizsgálatokon rendszeresen megjelentem, ahol tapintással megvizsgáltak. Öt évvel később - 1996-ban - a műtéti hegben a daganat kiújult, ezért újra megműtöttek. A műtétet követően 25 alkalommal sugárkezelést kaptam. Időközben 1993-ban csontvizsgálatot végeztek el izotóppal, ami áttétekre utaló eltéréseket mutatott. A vizsgálati leleten rögzítésre kerül, hogy a csontok röntgen, vizsgálata javasolt, de ezzel nem foglalkozott senki. Szomorú, de ezt a leletet sem későbbi kontroll-vizsgálat, sem kezelés nem követte. Most már tudom, hogy a sugárkezelés az áttéttől érintett csontokban a folyamat terjedését esetleg megállíthatta volna! Számomra érthetetlen, hogy miután egy komoly diagnosztikus értékkel bíró vizsgálatot elvégeztek, a leletben foglaltakat vagy nem olvasta el senki, vagy nem vették komolyan!

Időközben egy csípőprotézis-műtéten estem át 1997-ben.

A fordulópont 2002 novembere volt, egyre fokozódó fájdalmak jelentkeztek, aminek okát, a csont daganatos érintettségét az elvégzett CT-vizsgálat is igazolta. Kezelőorvosom azt az információt adta, hogy a csontokkal nem lehet mit kezdeni, így további vizsgálatra sincs szükség. Fájdalomcsillapítóként kaptam egy gyógyszert, amit háromhavonta felírnak. Azóta már csak a vényeket kapom meg, fájdalmaim elviselhetetlenek, a csontfolyamat előrehaladását a koponya MRI- és csontizotóp-vizsgálat igazolta. A gyógyszer pedig egyáltalán nem hat. Kérdésemre a válasz mindig ugyanaz: "A fájdalmaim indokoltak, szedjem az eddig kapott gyógyszert!" Biztos hat valamire a gyógyszer, csak nem a fájdalmamra!

Fájdalmam már annyira elviselhetetlen volt, hogy a tanítványaim vizsgáztatását is a lakásomon kényszerültem lebonyolítani. Kértem a háziorvosomat, hogy legalább már ő írjon fel olyan erősebb szert - akár tablettákat, injekciókat, cseppeket, bőrtapaszokat, kúpokat -, ami legalább annyira hat, hogy mozdulni tudjak. Válaszként azt kaptam, hogy az erősebb fájdalomcsillapító felírásához szakorvosi javaslatra van szükség, forduljak a kezelőorvoshoz. Természetesen saját érdekemben a kérésnek eleget tettem, megkaptam a javaslatot ahhoz, hogy hatékonyabb szert rendelhessen a háziorvos. Végül amit, kaptam az egy kicsit mérsékelte a fájdalmaimat. Szerettem volna olyan fájdalomcsillapítót kapni, amit nem be kell venni, mivel hánytam, hanem más beviteli módon alkalmazható, azonban a kezelőorvosom azt mondta, hogy amíg nyel valaki, addig neki nincs lehetősége más szereket alkalmazni. Sokan láttak szenvedni, és egy onkológus orvos ismerősöm tanácsára fordultam a Magyar Rákellenes Liga elnök asszonyához, dr. Vasváry Artúrnéhoz, akinek jóvoltából jutottam el egy olyan onkológushoz, aki kifejezetten csontokkal foglalkozik, hamarosan további kezelésben részesülök, kemoterápiában és sugárkezelésben, valamint fájdalomcsillapítással foglalkozó szakorvoshoz. Így kaptam végre olyan szert, amivel elértem, hogy másfél év óta először és nyugodtan tudtam aludni.

"Az egészségügyben hiányoltam, ha nem mint ,egész emberrel', nem mint személyiséggel foglalkoztak!"

Mi a véleménye a történtekről dr. Kismarton Judit betegjogokkal foglalkozó jogásznak?

A történet nagyon szomorú és bízom benne, hogy ez az eset inkább kivétel, azonban arra a gondolatra ébresztett rá, hogy érdemes a betegek figyelmét felhívni az alábbiakra.

Mielőtt a részletekbe mennék, ne feledjük: az orvos is ember, a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhat, hogy valami elkerüli a figyelmét, ezért minden lényeges és a beteg szempontjából nem világos kérdésre rá kell kérdeznie!

1. A jelen eset jó példája annak, hogy megfelelő képalkotó eljárásokkal az áttétek nagyon korán kimutathatóak (1993. év). Ilyen esetben a röntgenszakorvos által javasolt további vizsgálatot el kell végezni, és nem szabad azt gondolni: "a vizsgálat elkészül, a beteg azért nyugodott meg, mert történt vele valami, az orvos pedig azért, mert tett valamit". Az elvégzett vizsgálatok értékelése során kapott eredményt a további kezelésnél figyelembe kell venni. Tehát, ha a leleten további vizsgálat elvégzése javasolt, akkor annak létjogosultságáról tájékozódni.

2. Tíz évvel később az erősödő fájdalom miatt a koponya MRI- és csontizotóp-vizsgálat már igen kiterjedt áttétes csontfolyamatot igazolt. Kétségtelenül helyesen tájékoztatták a beteget arról, hogy a fájdalma indokolt. Hogy mindenki megnyugodjon, a beteg gyógyszert kapott, aminek fájdalomcsillapító hatását a beteg nem tapasztalta, bár csontfolyamat esetén a rendelt szer szedése biztos indokolt. Ilyen esetben a fájdalomkezelést módosítani kell úgy, hogy a beteg életminősége a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen. A beteg azt mondta: "Az egészségügyben hiányoltam, ha nem mint ,egész emberrel', nem mint személyiséggel foglalkoztak!" Miért jutott ez eszembe? Csupán azért, mert sokszor tapasztalható még ma is, hogy a betegség és nem a beteg kezelése valósul meg.

3. Végképp elszomorító, hogy panaszai ellenére fájdalmának csillapítása nem volt kielégítő! Ilyenkor azt gondolom, hogy aki fájdalomban szenvedő emberen nem próbál meg segíteni, az vagy maga sem érez fájdalmat, vagy nem látott még szenvedő, jajgató beteget, vagy fél a hatékonyabb szerek alkalmazásától, aminek alapja részben az ezekre vonatkozó szabályozás nem kielégítő ismerete, másrészt félelem e szerek mellékhatásának a kialakulásától, holott az utóbbi jórészt tévhiedelmeken alapul. A szakma, az etika és a jog egyöntetűen kimondja, hogy a beteg fájdalmát minden körülmény között enyhíteni kell, méghozzá úgy hogy az hatékony is legyen, kevés mellékhatást okozzon. A kellő fájdalomcsillapító hatás elérése ilyen kezeletlen betegnél heteket is igénybe vehet. Egyebekben a hatályos egészségügyi törvény 6. §-a tartalmazza, hogy minden betegnek joga van "fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez".

4. A jelen esetben lehet, hogy a beteg nem írta le elég, érzékletesen fájdalmát, így nem is igazán talált olyanokra, akik érzékelték volna mondatainak súlyát. Bár ha egy beteg nem tud megmozdulni, és a fájdalomtól csupán mankóval tud járni!? Álláspontom szerint a beteg panaszait mindig komolyan kell venni! Fontos, hogy a beteg részletesen és pontosan mondja el és írja le fájdalmát (égő, nyilalló, tompa, honnan hová sugárzik, fennállásának időtartama stb.), mert ez elengedhetetlen feltétele a helyes kezelési módnak (kezelési mód alatt értendő: műtét, idegek elroncsolása, injekciós kezelés akár bőr alá, vénásan vagy folyamatosan pumpán át a szervezetbe juttatva, krémek, gyógytorna, fizioterápia, TENS gyógyszeresen bőrön keresztül tapaszok formájában, szájon keresztül tablettás vagy kapszulás szerek bevitele, cseppek, kúpok stb.).

5. A fájdalomcsillapító szerek rendelése minden orvosnak joga és kötelessége a beteg fájdalma esetén. Semmiféle intézeti vagy szakorvosi javaslat a fájdalomcsillapítók rendelésének nem feltétele. Egyébként a nemzetközi állásfoglalás szerint a beteget az alkalmazandó kezelésekbe aktívan be kell vonni, és ez a fájdalomkezelést is magában foglalja. Egyebekben a hatályos egészségügyi törvény is hasonlóan rendelkezik.

6. Szerencsére a Magyar Rákellenes Liga mint civil szervezet oly sok ismeret és tapasztalat birtokában van, így a beteget helyes irányba küldte, ahol hamarosan sugár- és kemoterápiás kezelés kezdődik, a beteg fájdalma pedig lényegesen enyhült a legkevésbé megterhelő, de hatékony szerek segítségével. Természetesen a beteg pszichésen is egyensúlyba került azáltal, hogy pontos képet kapott a kezelőorvosaitól, ismét bizakodik a jövőben.