Maradhatnak az alelnökök
Több módosító indítvány is készül a jegybanktörvény tervezett változtatásával kapcsolatban, hogy az alkotmányossági aggályoknak, illetve az Európai Unió felől érkező kritikáknak elejét vegye a kormányzat. Ami a legbiztosabbnak látszik, hogy a monetáris tanácsból eltávolítani tervezett két alelnök mégis megtarthatná mandátumát. Az egyelőre bizonytalan, hogy ezzel miként változik a monetáris politika döntéshozó testületének összetétele, de a legvalószínűbb kimenetel az, hogy a miniszterelnöknek megmaradna az eredeti javaslat alapján négy főre szóló jelölési joga, vagyis a monetáris tanács a jelenlegi kilenc főről nem tizenegy, hanem tizenhárom tagúra bővülne.
Emellett további olyan javaslatok is megjelentek, amelyek enyhítenék az egyes szakértői vélemények szerint a jegybanki függetlenséget csorbító törvénymódosítást. Elképzelhető, hogy a kormányfői jelölés mellé a jegybank elnökének véleményezési joga kapcsolódna - tájékoztatta lapunkat Bőhm András, az eredeti módosító indítvány egyik benyújtója -, valamint az sem kizárt, hogy a jelenleg a jegybankelnök által jelölt tagokhoz nem lesz szükség a kormányfő egyetértésére; vagyis a vétójoga véleményezési jogra enyhül.
Hogy a fenti elképzelések közül melyiket támogatják a kormánypárti képviselők, még a héten eldőlhet, és ennek fényében kirajzolódhatnak az új erőviszonyok. A jelenlegi monetáris tanácson belüli véleménykülönbségek ismertek. Négy "belső" és öt konszenzusos tagja van a tanácsnak (lásd táblázatunkat), és - bár a törésvonalat nem egészen itt lehet meghúzni - a kemény monetáris politika (a héják) és az óvatos kamatcsökkentés híveinek arányát ez jól tükrözi. Amennyiben a monetáris tanácsot 13 főre bővíteni kívánó módosítást is elfogadná az Országgyűlés, úgy látszólag paritásos helyzet alakulna ki a monetáris tanácsban. A látszólagosság abban áll, hogy amennyiben az új tagok a kormányzat által kommunikált véleményt (nevezetesen a monetáris kondíciók erőteljes lazítását) képviselnék a tanácsban, úgy a három tábor közötti különbségek nem lennének egyformák. A jelenlegi konszenzusos tagok ugyanis egyáltalán nem kívánják feladni az inflációs célokat, vagyis ilyen értelemben álláspontjuk jóval közelebb van a belső tagokéhoz. Egyes vélemények szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy az új tagok valóban maradéktalanul a kormányzati álláspontot képviselnék. A döntéshozó testületbe ugyanis mindenképpen a presztízsükre adó szakemberek kerülnek, akik nem lennének hajlandóak a nevüket adni egy olyan monetáris politikához, mely feladja céljait.
