Strasbourgi igen az alkotmányra
Az eurohonatyák közel háromnegyede (73,8 százaléka) szavazott szerdán Strasbourgban igennel arra a terjedelmes parlamenti állásfoglalásra, amely részletekbe menően és alapvetően egyetértőleg véleményezi az alkotmányos szerződést, szorgalmazva annak ratifikálását. (667 képviselőből 500 voksolt mellette - köztük valamennyi magyar képviselő -, 137 ellene, negyvenen tartózkodtak). Egyúttal az EP reményét fejezte ki, hogy 2006-ra valamennyi tagállam képes lesz a leendő szerződés ratifikálására.
A jelentős részt brit, lengyel és cseh honatyákból álló nempártiak minden módon igyekezték láthatóvá tenni egyet nem értésüket. Már a szavazás menetét is elutasító plakátok lobogtatásával zavarták, majd az állásfoglalás elfogadása után meglehetősen zajos demonstrációt tartottak az ülésterem előtt. "Britannia elvesztette a csatát, de meg fogja nyerni a háborút" - ismételgették közülük többen is.
A néppárti Ínigo Méndez de Vigo és a szocialista Richard Corbett nevével fémjelzett EP-állásfoglalás feletti szavazás sok tekintetben főként politikai hitvallások mentén zajlott. Az új baloldal (köztük valamennyi kommunista), valamint az euroszkeptikus "független demokraták" egy-egy kivételtől eltekintve mind ellene voksoltak, míg az egyetértők 95 százalékát a három nagy párt, valamint a zöldek többsége tette ki. A néppárti oldalon ugyanakkor a nemhez csatlakozott 34 honatya, míg a szocialistáktól egy ellene voksolt, további tizenketten - zömében a francia szocialisták alkotmányt elutasító kisebbségéből - tartózkodtak. A britek mellett különösen nagy volt az elutasítók aránya a népszavazásra készülő cseh képviselők között (kétharmaduk nemmel szavazott vagy tartózkodott), és közel hasonlóan magas a lengyel különvélemény is.
Az euroszkeptikusokat tömörítő Függetlenség és demokrácia csoport nevében felszólaló Philippe de Villiers abban összegezte elutasításuk lényegét, hogy az alkotmánnyal szerinte a nemzetek elvesztik szuverenitásukat. Helyét úgymond a brüsszeli bürokraták által generált európai törvények veszik majd át, végképp intézményesítve a nemzetek feletti szuperállam mindenhatóságát. (Megfigyelők megjegyzik, hogy Villiers-ék érvelésére láthatóan nem sok hatással volt az a tény, hogy az alkotmány érdemben alig módosított a létező jogalkotási gyakorlaton, és ennyiből a szerződés csupán egységes szövegben azt írja le, ahogy az EU már évtizedek óta működik.) Méndez de Vigo mindenesetre utóbb sajtóértekezletén a harcias demonstrációt a "történelem arculcsapásaként" értékelte.
