Fix pénzt akarnak a kohéziós országok

Láthatóan végképp holtvágányra futott az az európai bizottsági kezdeményezés, amelyik növekedés kiigazítási alap néven további forrásokat pumpált volna a leendő új közös költségvetés versenyképességi tételébe, felerészt a kohéziós alapokból fel nem használt pénzekre támaszkodva. A felvetést már a korábbi vitákban is voltaképpen csak Spanyolország és részben Litvánia támogatta, s mint kitűnt, hétfőn az EU-külügyminiszterek alkudozásai sem hoztak e téren változást.

Az ötlet ellen a magyar delegáció részéről Baráth Etele is felszólalt. Mint az Európa-ügyi miniszter a magyar sajtónak kifejtette: elfogadhatatlan, ahogy a bizottság egyfelől ki akarja terjeszteni az úgynevezett n+2-es szabályt a kohéziós alapok felhasználására - amelynek értelemében a lekötés után két éven belül fel nem használt források elvesznek -, másfelől az éppen emiatt is megtakarított összegből évente egymilliárd eurót (az inkább a fejlettebb tagországok által igénybe vett) a versenyképességi rubrikához csoportosítanának át.

Megfigyelők körében feltűnést keltett, hogy hírek szerint a spanyol küldöttség az eddigi támogatások fokozatos elvesztése helyett láthatóan egyre inkább a számára távlatilag ígéretesebb versenyképességi források növelésére kezd összpontosítani. E törekvésnek amúgy akadnak olyan elemei is, amelyekben valamennyi kohéziós ország osztozni tud: ilyen az az igény, hogy a versenyképességi tételen belül egy bizonyos hányadot különítsenek el egy meghatározandó technikai index (fejlettségi szint) alatt lévő tagországok számára.