Az új tagokon spórolnának
Első alkalommal bocsátkoztak érdemi vitába tegnap a tagállamok külügy- és Európa-ügyi miniszterei a 2007-2013 közötti pénzügyi tervek kapcsán, miután kézhez kapták a kizárólag az uniós felzárkóztatási alapokra összpontosító legújabb EU-elnökségi javaslatot. A luxemburgi diplomácia a strukturális és kohéziós alapok kapcsán mintegy ötvenmilliárd eurónyi - nagyjából 15 százalékos - kurtítást helyez kilátásba, amelyet alapvetően a jogosult országok közötti arányok módosításával igyekeznek kigazdálkodni.
Így mindenekelőtt csak azon tagországok számára garantálnák a nemzeti GDP négy százalékát kitevő közösségi támogatást, amelyeknél az egy főre jutó GDP az EU-átlag 40 százaléka alatt marad, minden más esetben a GDP növekedésével fordított arányban csökkenne az elérhető keretöszszeg. Nem hivatalos becslések szerint Magyarország így a 3,6-3,7 százalék közötti összeghez juthatna hozzá. Csak Lettország, Bulgária és Románia lenne jogosult a GDP négy százalékáig terjedő támogatás lehívására. Valamennyi tagország esetében módosítanának a jogosult régiókban egy főre vetített támogatási intenzitás kiszámításának kulcsain is, csökkentve a szorzókat.
Mindkét megközelítés a relatíve gazdagabb rászorultak lehetséges részesedéséből fogna viszsza (Magyarország esetében mintegy tízszázaléknyit), szavatolva ugyanakkor egy stabil hozzáférést a legszegényebb - tehát volumenében csekélyebb súlyt kitevő - tagállamok számára. Ugyancsak viszonylag bőkezű - fokozatosan csökkenő - lelépési pénzt biztosítana azon tagok számára, amelyek a legutóbbi bővítés nyomán megváltozott statisztikai átlagok miatt esnének el a támogatástól. (Ehhez kapcsolódó újdonság, hogy ugyanezen országok számára bevezetnék a hasonló lejárati pénzt a kohéziós alapok esetében is.)
A hétfői vitában alapvetően három csoport különült el. Mind a tíz új tagállam elvetette az elnökségi javaslatot. Baráth Etele a vitában leszögezte: az új támogatási plafon nem jó Magyarországnak. Elfogadhatatlan a négy százaléktól való elmaradás, illetve az, hogy csupán a felzárkóztatási alapokra összpontosítva tárgyaljanak. Rámutatott: nem lenne helyes, ha a gazdagabb tagországok régióiban az egy főre jutó támogatás magasabb lenne, mint a szegényebbek rászoruló térségeiben.
Engedékenyebb hangot ütöttek meg a nettó befizető hatok, amelyek szerint az elnökségi felvetés a jó irányban tett lépés, csak nem elegendő. Az osztrák, a holland, a német, a svéd és a brit delegáció ismét kiállt az egyszázalékos költségvetési plafon sérthetetlensége mellett, míg az erről jelen esetben hallgató francia küldöttség a 2002-es agrár-költségvetési megállapodás érinthetetlenségére emlékeztetett. (A franciák egyúttal úgy vélték - és ebben az írek álltak még melléjük -, hogy a 2002-es agrárkeret nem foglalja magában a bolgár és a román EU-bővítés költségkihatásait.)
A harmadik csoportba tartoztak a déli tagállamok, amelyek az eddigi támogatások első számú kedvezményezettei voltak. Közülük Olaszország és Portugália meglehetősen kritikusan állt a javaslathoz, míg spanyol részről elfogadható alapnak minősítették.
Összességében Baráth szerint minden felszólaló mutatott kompromisszumkészséget is, és általános volt az egyetértés, hogy a júniusi EU-csúcsra tető alá kellene hozni a megállapodást.
