Bizonytalan külföldi befektetők Oroszországban
Az adóvizsgálat a 2001. évre vonatkozott, így nem érinti a Szidanko és a Tyumenyi Olajtársaság (TNK), valamint a British Petroleum oroszországi érdekeltségeiből 2003-ban létrehozott közös cég brit szárnyát. Ennek ellenére Lord Brown, a BP elnöke a hét végén mindkét fél számára kínos tárgyalást folytatott Vlagyimir Putyinnal a Kremlben. Igaz, a találkozó időpontját már jóval a botrány előtt kitűzték, ám az egészen más megvilágításba került az új körülmények között. Az orosz elnök látható defenzívában igyekezett megnyugtatni vendégét. Arra hivatkozott, hogy a Tony Blair és az ő jelenlétében alig két éve létrehozott közös cég ma már hússzor annyi profitot termel, mint korábban a TNK. "Amennyire tudom, a BP a kőolaj közel egynegyedét Oroszországban termeli ki - mondta Putyin -, és a haszon csaknem egynegyedét Oroszország kapja." Az idei első negyedév látványos növekedését is megemlítette, "abban a reményben, hogy az önök üzlete a továbbiakban is ilyen ütemben fejlődik majd Oroszországban".
A tartósan magas világpiaci kőolajárak és a föld csökkenő készleteiről mostanában napvilágra került vészjósló prognózisok nyomán a BP sem akarhat mást. Ezt szolgálta a közös cég alapítása óta - a hétmilliárd dolláros vételáron felül - brit részről belepumpált 5,3 milliárd dollár. A tavalyi 14 százalékos termelésnövekedés után az idén a TNK-BP újabb ötszázalékos bővülésre számít.
Lord Brown - aki 2003-ban csak teljes személyes tekintélyét latba vetve tudta rávenni a BP igazgatótanácsát a kockázatos oroszországi szerepvállalásra - ezért kénytelen volt emlékeztetni Putyint a legutóbbi találkozójukon kapott ígéretekre. Mint mondta, ő maga "nem felejtette el", és "a TNK-BP valamennyi részvényese is jól emlékszik", hogy a cég számára lehetővé válik a kitermelés növelése, az új technológiák bevonása, a vállalatirányítás korszerű formáinak bevezetése, mindehhez pedig új szibériai lelőhelyek megszerzése.
Csakhogy a "lopakodó visszaállamosítás" Oroszországban éppen két esztendeje kibontakozó koncepciója minden jel szerint áthághatatlan akadályként magasodik majd az imponáló tervek előtt. Közelebbről nem körvonalazott nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva a Kreml olyan törvénytervezetet készíttetett a föld mélyének kincseiről, amely a stratégiainak minősített lelőhelyek feltárását csak 49 százalékot meg nem haladó külföldi tulajdonú vállalatok számára teszi lehetővé. A TNK-BP-ben 50 százalékkal rendelkező brit felet ez gyakorlatilag kiszorítja az orosz piacról.
Ráadásul - talán nem véletlenül - a törvénytervezetből nem világos, mi minősül stratégiai lelőhelynek. Ebből a nyugati nagybefektetők - nem kis részt a Jukosz-ügy hovatovább két esztendeje tengeri kígyóként húzódó története alapján - azt a következtetést vonják le, hogy a törvénytervezet hivatalosan megjelölt, méltánylandó célja, a nemzeti vagyon védelme és a "nemzetbiztonsági szempontok" inkább jól hangzó PR-körítésül szolgálnak. A Kreml adminisztrációja a kőolaj- és gázkincset (továbbá a hadiipar és az űrkutatás zászlóshajóit) a Putyin 2008-ban véget érő második elnöki ciklusa utáni hatalommegtartás eszközéül kívánja felhasználni.
A törvényeken kívül elsősorban az igazságszolgáltatás és adóbehajtás pörölyével. Távolról sem csak a külföldi nagybefektetők tartanak ettől: a TNK-BP-nek benyújtott egymilliárd dolláros számla néhány nappal később arra késztette az orosz SZULAG alumíniumtrösztöt, hogy lemondjon részvényeinek a londoni tőzsdére történő bevezetésétől. A korábban óriási erőfeszítéssel előkészített lépés bumeránggá vált, mivel a cégvezetés attól tart, hogy a Kreml rossz szemmel nézi majd a külföldi részvényeseket.
A dolgok jelenlegi állása szerint az orosz gazdaság tehát egy dél-amerikai modell felé látszik tendálni, amelyben nem a piac, hanem az aktuális állami érdekek határozzák meg a döntéseket. Ezért fogadták el Moszkvában a Siemens 60 szupergyors vonatának importját, miközben kiakolbólították a céget a Szilovije Masini nevű hadiipari mamutcég privatizálásából.
A világ biztonságosabb lenne, ha tudnánk, mi a Kreml valódi célja a külföldi tőke távol tartásával és a hazai nagyvállalkozók megfélemlítésével. De úgy látszik, hogy a Jukosz-üggyel kezdődött folyamat mára önjáróvá vált, és már maga az elnök sem kontrollálja. Erre utal a Lord Brownnal való találkozó után rendezett szokatlan pénteki fogadás a Kremlben. Vlagyimir Putyin mintegy baráti diskurzuson, a sajtó munkatársai előtt fogadta a TNK-BP vezérkarát, hogy - az elnöki adminisztráció egy jelen lévő tagja szerint - bátorító szavaival "erkölcsi támogatást nyújtson nekik jelenlegi bonyolult helyzetükben". Nyugati megfigyelők szerint ebből világos, hogy az adóhivatal emberei (vagy akik mögöttük állnak) a TNK-BP elleni akciót nem egyeztették az elnökkel. Nem ez az első jele annak, hogy az utóbbi időben már Vlagyimir Putyin feje felett folyik a játszma a Kremlben. Márpedig ha ez a tendencia megerősödik, akkor nem csak az orosz államfő van bajban.
