Értékromboló kockázatok
A nagyvállalatok közel fele az elmúlt évtizedben legalább egyszer kénytelen volt azzal szembesülni, hogy részvényeinek piaci értéke több mint 20 százalékot esett, s az árfolyam legalább egy hónapig nem is tért vissza az eredeti szintre. A Deloitte tanácsadó cég a világ ezer legnagyobb vállalatát 1994 és 2003 között vizsgáló friss elemzése szerint az esetek egynegyedében még egy évnél is több kellett a talpra álláshoz.
A kutatás kimutatta: az értékvesztést okozó kockázati tényezők gyakran együttesen lépnek fel. A száz legnagyobb veszteségből 80 esetben legalább két különböző típusú kockázati esemény együttes bekövetkezése okozta a bajt. Komoly gond volt az is, hogy sorra következtek be amúgy igen valószínűtlen események: ilyen volt az ázsiai válság, a technológiai lufi kipukkanása, a szeptember 11-i terrortámadás vagy a számviteli botrányok kirobbanása is.
A konkrét események közül a legtöbbször, az esetek 36 százalékában, a kereslet drasztikus visszaesése volt az egyik ok, míg a második helyen az iparági válság állt, 30 százalékkal. A megosztott harmadik helyre, 22-22 százalékkal, a váratlan költségemelkedés és a növekvő finanszírozási kiadások kerültek.
A tanácsadók eredményei szerint az okozott károkat lényegesen csökkenteni lehet négy problémakör mainál alaposabb kezelésével. Így sokkal jobban kell ügyelni a kockázatkezelő rendszerek integrálására, ugyanis sokszor az egyik veszély csökkentése egy másik kockázat növelését okozza. Másrészt jóval több figyelmet kell fordítani a kis valószínűséggel bekövetkező, ám nagy károkat okozó eseményekre. Ezeknél lehetőleg a teljes közömbösítésre kell törekedni.
Sokat segíthet, ha a cégek szigorítják etikai normáikat és fejlesztik a belső ellenőrzési rendszert is. Mindezek mellett javítani kell az információs rendszeren is: sokszor az okozott kár azért volt nagy, mert a vezetők nem fértek hozzá a károk mérsékléséhez szükséges, kritikus adatokhoz.
