Európa megmentése lesz a tét
Barroso tegnapi szózatában utalt arra, hogy az integráció története nem volt híján válságoknak, de ezekből eddig mindig megerősödve került ki. Erre most is megvan az esély, de ha mégsem kerülne rá sor, az egyúttal az egyre mélyülő válságok felé vivő utat jelentené. Amire most szükség van, az a siker - húzta alá egyúttal, úgy vélve, hogy a pénzügyi perspektíva lezárásának lehetősége ilyen sikerre nyújt alkalmat.
A bizottság elnöke a csütörtök este kezdődő EU-csúcs előtti utolsó nemzetközi sajtóértekezletén úgy vélte, hogy a pénzügyi perspektíva esetében mindenkinek engednie kell valamennyit, az alkotmányos szerződés ratifikálásánál pedig szerencsés volna egyhangú döntésre jutni némi gondolkodási idő közbeiktatásáról.
A pénzügyi perspektíváról Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök szerda reggel az Európai Parlamentben négy olyan pontot említett, amelynél eddig még nem sikerült érdemi haladást elérni. Az első a brit visszatérítés közismert ügye, amelyről Juncker elmondta, hogy kedd esti megbeszélése Tony Blair brit kormányfővel e tekintetben nem hozott eredményt. Blair elvetette az utóbbi napokban lebegtetett befagyasztási ötletet (luxemburgi diplomaták visszatérően utaltak arra a lehetőségre, hogy a brit visszatérítést 2007- 2013 között nem építenék le, csupán befagyasztanák).
A másik fő problémát a hollandok jelentik, akik nagyon egyértelmű garanciákat akarnak arra, hogy a jövőben ne ők legyenek az egy főre jutó legbőkezűbb befizetők a közös kasszába, ám eddig még nem sikerült számukra tetsző megoldást kínálni.
A luxemburgi kormányfő harmadikként említette az eddigi kedvezményezett kohéziós országok némelyikét, nem hagyva kétségét afelől, hogy ezalatt az olasz-portugál-görög hármast kell érteni. A fő gondot az okozza, hogy igényeik esetleges kielégítésékor nem mehetnek a legutóbbi javaslatban szereplő 1,06 százalékos kötelezettségvállalási határ fölé, mert akkor a nettó befizető országok fordulnak a kompromisszum ellen. És végül - nyilvánvaló utalással Franciaországra - Juncker megerősítette, hogy az egyik nagy tagállam miatt továbbra sincs egyezség abban, hogy a 2002-ben rögzített agrár-költségvetési megállapodásba értsék bele a román és bolgár agrárbüdzsét is.
A másik nyitott kérdés az alkotmányos szerződés ratifikációja, amely kapcsán teret nyerni látszik a szünet gomb megnyomásának ötlete - jóllehet a franciák egyelőre nagyon ellene vannak -, de messze még az egyetértés abban, hogy ez mennyi időre szóljon, s hogy mindenkire nézve kötelező döntés legyen-e, vagy csak ajánlás, a tagállamokra bízva a végső döntést.
