Jövedelemvesztést hoz az ekho
Az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) nemcsak a jogokat és kötelezettségeket tekintve lenne félúton a munkaviszony és a vállalkozói lét között, hanem számításaink szerint a dolgozó zsebében maradó jövedelmet illetően is. Ezzel egyenértékű az a megállapítás, hogy a cégeknél, amelyek jelenleg színlelt szerződésekkel végeztetik a munkát, többletterhet eredményezne a 35 százalékos ekho bevezetése akkor, ha ugyanazt a nettó jövedelmet szeretné hazavinni a "munkavállaló". A tényleges kimenetel ezek kombinációja is lehet (ekkor tehát a mostani állapothoz képest mindkét fél rosszabbul jár), de az ekhóval kapcsolatos pontos szabályokat még homály fedi. Annyit tudni a kormányszóvivő bejelentése alapján, hogy a cég által fizetendő ekho magában foglalná az szja-t, a foglalkoztatói járulékokat és a tételes ehót, a biztosított által fizetendő nyugdíjjárulékot, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, de az érintett számára nem biztosítaná az alkalmazottak számára garantált védelem egy részét. Vegyük azt az esetet, amikor valakinek munkaviszony alapján százezer forint a havi bruttó bére. A munkaadó számára ő 137 ezer forintba kerül, míg nettó jövedelme 78 ezer forintot tesz ki. Ha ugyanezt a személyt színlelt szerződéssel dolgoztatja a cég, az illető pedig evázik (az ekhót a tervek szerint azokban a szakmákban vezetnék be, ahol a többség jelenleg az eva alapján adózik), a munkavégző számításaink szerint havonta 136 ezer forintot vághat zsebre úgy, hogy a cég számára a teljes költség változatlanul 137 ezer forint. Ekho esetén ugyanekkora céges teher mellett már csak 102 ezer forint maradna a dolgozó számára. Ha a magánszemély ragaszkodna a 136 ezer forintos jövedelemhez, az a cégnek közel 184 ezer forintjába kerülne. A vállalatok vélhetően áthárítják az ekhóval adódó többletteher nagy részét a másik félre, így valószínűleg a munkát végző jövedelemcsökkenésében, és nem a cég tehernövekedésében csapódik le a 35 százalékos ekho életbeléptetése.
Vegyes a fogadtatása az üzleti szféra körében a kormányzati ötletnek. Vadász György, a BKIK általános alelnöke szerint a 35 százalékos mérték nem ösztönözne a fehérítésre, ráadásul az eredeti elképzelés szerint jóval szűkebb körre terjesztené ki az ekhót a kabinet. Az adóreform-bizottság javaslatában szereplő 20-25 százalékos ekho nemcsak a jövedelmek láthatóvá tételében segítene, hanem a versenyképességet is növelné, a cégek pedig ki tudnák gazdálkodni, ráadásul a költségvetés is jól járna - mutatott rá Vadász György.
Ezzel szemben Peredi Péter számára az ekho koncepciója első hallásra nem tűnik rossznak. A Fuvosz főtitkára megjegyezte: a részletek ismerete nélkül nehéz véleményt mondani. Az eddigi ismeretek alapján a piac tisztulása, a fekete- és szürkemunka visszaszorítása érdekében ésszerű megoldásnak tartotta, hozzátéve, ha tervezhető, és nem azonnal vezetik be. Információik szerint van olyan térség, ahol a tíz százalékot is meghaladja azon "számlás" gépkocsivezetők száma, akiknek nincs eszközük, és gyakorlatilag alkalmazottként dolgoznak.
Nem legalizálja a kormány a színlelt szerződéseket az ekho bevezetésével. A munkaügyi felügyelők továbbra is átminősítik, sőt büntetik a leplezett munkaszerződéseket, az ekho ugyanis csak azokon segít, akik szakmájuk specializáltsága miatt kényszerülnek a klasszikustól eltérő jogviszonyba - fogalmazott a Világgazdaságnak Csizmár Gábor. A szakmacsoportokat 4-5 TEÁOR számmal (gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendje) fedjük le - mondta. Az ekho az evához hasonlít leginkább, és nem jelent önálló jogviszonyt a választójának.
