Pest zöld tüdeje a háború utáni közkertépítészetben elengedhetetlen díszítőelemmel, azaz betonnal nyit, konkrétabban egy több ezer négyzetméternyi betonplaccal, amelyet a köznyelv Városligeti-tónak nevez, egyre kevésbé érthető okból. Víz ugyanis e teknő nagyobbik részén nincs, de ahol van, az sem az, hanem különféle baktériumok szimbiózisából létrejött iszamos pocsolya, ahol atkás galambok szemezgetnek jobb, ha nem tudjuk, mit. A placc fölött átívelő millenniumi híd után balkézről egyszer csak feltárul valami tóféle szökőkúttal, székletszerű úszó szigetekké összeállt organizmusokkal és egy luxusétteremmel, amelynek vendégei biztos nagyon örülnek a látványnak. A víz és a nem víz között gyalogosátjáró állott, most kőhalom. A 70-es évek területrendezési merényletétől drótkerítéssel és életveszélyre figyelmeztető táblával óvják a publikumot, a vasig lerohadt járda újabb gyöngyszem a tájban. (Népszabadság)