Kritikus időszak előtt a bioélelmiszer-szektor
Mintegy 130 ezer hektáron - az összes mezőgazdasági terület 2,2 százalékán - folyik ma Magyarországon ökológiai (biológiai, bio-) művelés. Ez pontosan azon a bűvös kétszázalékos határon van, amely a nemzetközi tapasztalatok szerint vízválasztónak számít: ez az a szint, amely fölött a tőke számára kezd érdekessé válni a biogazdálkodás - állítja Roszík Péter, a bioélelmiszer-ellenőrzés és -tanúsítás feladatát Magyarországon ellátó Biokontroll Hungária Kht. ügyvezető igazgatója. A szakember szerint más jelek is arra utalnak, hogy a hazai bioélelmiszer-szektor elért egyfajta kritikus tömeget, így az ökológiai gazdálkodást folytató gazdaságok, valamint az ágazatban működő feldolgozók és kiskereskedők magas száma, de ugyanerre utal a piaci szereplők növekvő szervezettsége és erősödő érdekvédelmi tevékenysége is. Első ránézésre biztatónak tűnnek az ágazat kibocsátásával kapcsolatos becslések is: szakértők 15-20 milliárd forintra taksálják a szektor éves teljesítményét, amely többszöröse a hasonló lélekszámú Csehországénak és Portugáliáénak.
Alaposabb szemrevételezés után azonban kiderül, hogy a biopiaci valóság ennél jóval árnyaltabb. Elgondolkodtató például, hogy a hazai termelés több mint 80 százalékát a külpiacok szívják fel. Igaz, ez az arány számottevő javulást mutat a pár évvel ezelőtti 90 százalék feletti értékhez képest, ám még így is azt jelenti, hogy - az egyre erősödő importot számba véve - a hazai bioélelmiszer-fogyasztás maximum 6-7 milliárd forint lehet évente. Ugyanez a szám a hazánkéhoz képest fele akkora lakosságú Finnországban 65 milliárd forint körül alakul, a negyedével kisebb lélekszámú Svájcban pedig eléri a 200 milliárd forintot.
A gyenge belső kereslet fő okaként a magas árakat szokták emlegetni. Miklay Gábor, a Biokultúra Egyesület piacfelügyelőjének becslése szerint a bioélelmiszerek hazánkban 50-70 százalékkal drágábbak a hagyományosaknál, de az árprémium esetenként a 200 százalékot is eléri. Ez jelentősen meghaladja a Nyugat-Európában megszokottat. Az ok egyrészt az alacsonyabb hatékonyságban, másrészt a piac relatív fejletlenségében keresendő: utóbbi számos termék esetén extraprofitra ad lehetőséget - állítja a piacfelügyelő. Igaz ugyanakkor, hogy a biotermelés költségei és a termelés kockázata is magasabb, mint a hagyományos gazdálkodásnál. Az alacsony biofogyasztás másik okát az egészségtudatos táplálkozás iránti igény hiányával magyarázzák a szakértők.
A termelők külpiaci függősége viszont komoly rizikófaktor. A legfőbb kockázatot számukra ma már Kína jelenti. A kínai kormány év elején publikált adatai szerint az ottani biotermelés az elmúlt pár esztendőben több mint 30, a bioexport pedig 50 százalékkal nőtt évente. A termelés 2003-ban elérte a kilencmilliárd dollárt, a kivitel pedig az egymilliárdot. Kína mellett ugyanakkor Ukrajna, Románia és Kazahsztán is egyre komolyabb szereplő a nyugat-európai piacon - Miklay Gábor szerint mindezt most már a magyar termelők is érzik. Mint fogalmaz: termékeik egyre inkább a nyakukon maradnak.
Kiút lehetne a biotermékek feldolgozottsági szintjének emelése - véli Németh Viktor, a piacvezető Biopont Kft. ügyvezető igazgatója. A menedzser úgy látja: a hazánkban előállított termékekben még mindig túl kevés a saját hozzáadott érték, alig van innováció, termékfejlesztés. Tény - teszi hozzá -, mindez tőkét igényelne, amely viszont továbbra is hiánycikk. Németh Viktor szerint a másik nagy gond a bio szó egyfajta felhígulása. Úgy látja, a bioélelmiszereknek csúcsminőségűeknek kellene lenniük, ám egyre gyakrabban találni a polcokon gyenge minőségű termékeket, sok előállító ugyanis úgy gondolja: elég, ha csak a bio minősítésnek felel meg az áruja, a minőségi kívánalmaknak már nem. Különösen a nagy kiskereskedelmi láncok kínálatában egyre nagyobb mennyiségben feltűnő importált biotermékekre jellemző ez - véli.
Nem segít a piaci szereplők helyzetén az állami támogatáspolitika következetlensége sem. A pályázatok gyakran túl szelektívek, a kizáró okok olyan cégeket is távol tartanak az állami forrásoktól, amelyek amúgy versenyképes termékeket állítanak elő. Például a hazai biotojáspiac meghatározó szereplőjét, a Farm Tojás cégcsoportot, amely a Nemzeti fejlesztési terv és az uniós EMOGA állatjóléti pályázatán mérete, a gazdasági tárca gvop-pályázatán tevékenységi köre miatt nem juthatott állami forráshoz, az agrártárca pályázatain pedig a felfüggesztett támogatások miatt be sem tudta nyújtani igényét - mondta lapunknak Élő Zsolt, a csoportba tartozó Biolla Kft. ügyvezető igazgatója. A vezető tájékoztatása szerint ma Magyarországon a biotojás-fogyasztás 0,1 százaléka a teljes fogyasztásnak, s ez jócskán az uniós 5-6 százalékos arány alatt van.
A piaci szereplők hiányosnak találják az állami ellenőrzés gyakorlatát is. Július elseje óta ugyan minden biotermelőnek és -forgalmazónak kötelező bejelentkeznie az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás rendszerébe, ám ezt senki sem kéri számon. Értesüléseink szerint ráadásul a kereskedelem lobbiba kezdett annak érdekében, hogy a regisztrációs kötelezettség alól a kormány feloldja. Szakértők attól félnek, ha ez bekövetkezik, tovább nőhet azon biotermékek - a kiskereskedelemben jelenleg 40 százalékra becsült - aránya, amelyek valójában nem biotermékek.
