Változó cégautóadó-szabályok
Az elmúlt tíz évben már megszokhatták a vállalkozások, hogy folyamatosan szigorították a cégautó adójára vonatkozó szabályokat: hol emelték a fizetendő adót, hol bővítették a fizetésre kötelezettek körét. Az idén év elején módosítottak a cégautók adózására vonatkozó szabályokon, év közben pedig egyértelműsítettek bizonyos rendelkezéseket. A május közepén kihirdetett akadálymentesítő törvénynek köszönhetően ugyanis kiegészítették a személyi jövedelemadó-törvény cégautóra vonatkozó szabályait. Ennek pedig az a lényege, hogy a törvény szerint személyes használatnak minősül különösen a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás, kivéve, ha az említett útvonalon történő használat kiküldetés, külföldi kiküldetés, kirendelés, külszolgálat keretében történik. Így nem minősül magán célú gépkocsihasználatnak - s így nem természetbeni juttatás, vagyis nem kell cégautóadót fizetni utána -, ha a cégautót a magánszemély a lakóhely és a székhely vagy a munkahely vagy a telephely között használja, feltéve persze, ha ez a használat kiküldetés, külföldi kiküldetés, kirendelés, külszolgálat keretében történik. Érdemes ezt az érintetteknek figyelembe venni, mert különösen a nagy értékű autók után január elsejétől igen horribilis adót kell fizetni.
Év elejétől ugyanis két új adótételt vezetett be a törvény a 8, illetve a 15 millió forintnál nagyobb beszerzési árú személygépkocsik esetében: az előbbieknél havonta 60 ezret, az utóbbiaknál pedig havi 112 ezret kell befizetni - csupán cégautóadóként. Ezekre jön még az annak 25 százalékára rúgó egészségügyi hozzájárulás, illetve - alkalmazott esetében - az eho 3 százalékát kitevő munkaadói járulék. Így egy 16 millió forint beszerzési árú autónál - csupán adóként - havonta 140 ezer forintot is kifizethet a cég, ha azt cégautóként tartja nyilván.
Korábban számtalan problémát okozott, hogy a cégautó-használat során keletkező jövedelembe beleértendő-e az úthasználat díja és a cégautó használatával összefüggő egyéb kiadások is (például a parkolási díj), ezért január elsejétől végre a törvény ezt tételesen kimondta. Így az némi könnyebbséget jelent a vállalkozások számára, hogy a cégautó megfizetése mellett külön az autópálya-matrica vagy a parkolási kártya után nem kell adózni. Ugyanakkor azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ha az adózó nem fizet cégautóadót, és a magánszemély a gépkocsit hivatali, üzleti célra is használja, akkor az úthasználatra jogosító bérlet, matrica juttatása a magán célú használat arányában adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. (Ez pedig azt jelenti, hogy 44 százalék szja, 29 százalék tb-járulék és 3 százalék munkaadói járulék terheli.) A cég az üzleti és a magánhasználatra jutó részek tételes elkülönítése helyett azt is választhatja, hogy a matrica árának a felét tekinti adóköteles jövedelemnek.
A tetemes összeget jelentő cégautóadót nem minden vállalkozás akarja (tudja) megfizetni, s a törvény is lehetőséget ad - szűk körben - ennek elkerülésére. Erre akkor van lehetőség, ha a vállalkozás megfelelő dokumentumokkal igazolni tudja a cégautóknak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát: így például a magánhasználat kizárását útnyilvántartással bizonyítja a vállalkozó; vagy ha bizonyíthatóan egyetlen napon sem üzemeltetik a gépkocsit az adott hónapban; vagy akkor is, ha a magánszeméllyel a cég megfizetteti a személyes használat ellenértékét. A szja-törvény szerint minden hónap utolsó napjáig megfizeti a magánszemély a cégnek a felhasznált üzemanyagot és az általános személygépkocsi-normaköltséget, amely 3 forint/km. A törvény szerint az üzemanyag megfizetésének is többféle módját lehet választani.
