Gazdasági statisztika

A nem pénzügyi vállalatok elválasztását a többi szektortól a gazdaságban betöltött szerepük sajátossága indokolja. Azonban ha tevékenységeik különböznek, valószínűleg pénzügyi megoldásaik és pénzügyi pozíciójuk is eltér majd más szektorokétól. Az MNB szakértői a pénzügyi számlák adatai alapján mindezeket a jellegzetességeket vették számba, főként az eszköz- és forrásszerkezet tekintetében.

A többi szektorral szemben a nem pénzügyi vállalatok fő forrásai a részvények és egyéb részesedések, ezek teszik ki összes forrásuk 60 százalékát. Ezek mellett a hitelek játszanak jelentős szerepet finanszírozásukban (az öszszes forrás egyharmada). A pénzügyi vállalatoknál (nagyrészt a pénzintézeti szektorban) ezzel szemben a pénzügyi közvetítés valamennyi formája megjelenik, de forrásaik túlnyomó része betétekben található. Ugyanakkor esetükben sem elhanyagolható a tulajdonosi részesedések súlya. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a befektetési alapok fő forrását (lényegében alaptőkéjüket), a befektetési jegyeket is ehhez az eszközhöz kell sorolni, másrészt, hogy a többi pénzügyi vállalat működésének feltétele minimális tőkekövetelmények teljesítése - állapítja meg az MNB kiadványa.

Még szembeötlőbb az eltérés, ha a többi, nem vállalati típusú szektor forrásszerkezetét vetjük össze a nem pénzügyi vállalatokéval. Pénzügyi kötelezettségek vállalása az államháztartás esetében döntően (nem részvény típusú) értékpapírok és kis részben hitelek, míg a háztartásoknál szinte kizárólag hitelek útján történik. E különbség megint pénzügyi tükörképe a közgazdasági szerepek eltérésének, azaz e szektorok bevételeiken (adók és járulékok, illetve bérek) túl hitelek felvételéből és (a közösségi szektor esetében) értékpapírok kibocsátásából jutnak forrásokhoz; ezeken kívül más kötelezettségeket (tulajdonosi követeléseket, biztosítástechnikai tartalékokat és betéteket) még elméletileg sem vállalhatnak. A nem pénzügyi vállalatokra leginkább jellemző forrásfajták tehát a tulajdonosi részesedések és a hitelek. Az EU tagállamaiban hasonló szerkezetű a vállalatok követelésoldala: átlagosan 48 százalék a tulajdonosi részesedés, 39 százalék a hitel aránya. Azonban ezeket az adatokat csak korlátozott mértékben lehet összehasonlításra felhasználni, mivel országonként nem teljesen konzisztensek. A tulajdonosi részesedések között (információk hiányában) nem mindenki számolja el a nem részvény típusú üzletrészeket, illetve ha el is számolja, sokszor csak névértéken teszi. Az Egyesült Államokban a tulajdonosi részesedések aránya 70, a hiteleké 23 százalék. A tulajdonosi részesedések nagy részaránya a tőkepiacok kimagasló fejlettségével magyarázható.

A nem pénzügyi vállalatok forrásaikkal működésük miatti kiadásaikon túl az eszközeiket finanszírozzák. Szélsőséges esetben az is elképzelhető, hogy egy vállalat minden forrását a termeléséhez szükséges reáleszközökbe és készletekbe fekteti és pénzügyi eszközei egyáltalán nincsenek. Mindenestre e szektornál az a természetes, hogy ha jelentős pénzügyi eszközei vannak is, kötelezettségei jóval meghaladják azokat. Több oka lehet, hogy egy nem pénzügyi vállalat pénzügyi eszközöket tart. Elképzelhető, hogy forrásai egy része átmenetileg nincs a termeléshez szükséges nem pénzügyi eszközökben lekötve. Ezekkel más szektorokat finanszírozhat pénzügyi közvetítő útján betét, vagy egymással közvetlenül kapcsolatban álló vállalatok esetében hitel formájában. Az is teljesen ésszerű döntés, ha egy vállalat bizonyos tevékenységeit másik, de saját tulajdonában lévő vállalathoz helyezi ki, s így bizonyos tárgyi eszközök helyett tulajdonosi követeléseket birtokol. (E két utóbbi a konszolidált adatokban a külföldi pénzügyi kapcsolatok miatt is szerepelhet.) Végül eszközeinek egy részét (hasonlóan forrásaihoz) még be nem folyt bevételek miatti követelésként tartja nyilván. Más szektorok pénzügyi eszközöket más okból, közvetkezésképpen más szerkezetben tartanak, s ezért azok összetételén keresztül is megragadhatók a szektorok közötti különbségek.

Bár a nem pénzügyi vállalatok eszközeinek összetétele igen heterogén, megállapítható, hogy közöttük legnagyobb súllyal a készpénz, a betétek és a hitelek szerepelnek. A betétek hasonlóan nagy arányban a háztartások portfóliójában jelennek meg, de náluk a hitelek egyáltalán nem játszanak szerepet. Ugyanakkor a szektorok közül a pénzügyi vállalatok a legnagyobb hitelezők, és ezenkívül egyedül az értékpapír-befektetéseik jelentősek. Ily módon a betét-hitel kombináció nagy súlya a nem pénzügyi vállalatok eszközstruktúrájának sajátossága. Egy harmadik fontos instrumentum a nem pénzügyi vállalatok eszközei között az egyéb követelések állománya. Ez a szokásos üzletmenetből adódó, még be nem folyt tételekhez kapcsolódó követelések állományát jelenti. Ilyen követelésfajta az államháztartás pénzügyi eszközei között játszik még fontos szerepet, ahol döntően a be nem fizetett adók és járulékok miatti követelések állományát foglalja magában. Ugyanakkor nem ez a legnagyobb arányt képviselő kormányzati instrumentum, mert az államháztartás eszközeinek több mint fele még ma is tulajdonosi részesedés. Fejlettebb országokban a nem pénzügyi vállalatok eszközstruktúrája eltér a magyarországitól. Az EU-ban a legnagyobb arányt a tulajdonosi részesedések képviselik (43 százalék), majd a készpénz és a betétek (18 százalék), végül pedig a hitelek (12 százalék) következnek. Az értékpapírok aránya ott is alacsony, 8 százalék.