A konjunktúrához hiányzik a jövőbe vetett bizalom
Mit vár az új német kormányzattól a konjunktúra élénkítése terén?
Pontos ítéletet még nem tudok mondani, mivel sok részlet egyelőre nem ismert. A koalíciós tárgyalásoknak van fény- és árnyoldala is. A nagy veszélyt az jelenti, hogy sok olyan rendelkezés, amely a külkereskedelemben növeli a német versenyképességet, a belföldi konjunktúrára gyilkos hatással van.
Melyek ezek?
Ezek közé tartozik az általános forgalmi adó felemelése 2007-től 16-ról 19 százalékra, a társadalombiztosítási járulékok csökkentésének érdekében. Vagy a tervezett reformok a munkaerőpiacon. Az utóbbi azt a hatást fogja kiváltani, hogy a németországi fizetések továbbra is nyomottak maradnak. Ez egyfelől jó a nemzetközi versenyképesség szempontjából, ugyanakkor csökkenti a már amúgy is gyenge belső keresletet. De az intézkedések időzítése is rossz. 2007-ben lépnek életbe, de az sajnos egy olyan év lesz, amikor a világkereskedelem és ezzel együtt a nemzetközi konjunktúra gyengülésére számítunk. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy a futball-világbajnokság miatt 2006-ban belső gazdasági fellendülést élünk meg, 2007-ben azonban egy ennél nagyobb visszaesést. Ennek az is az oka, hogy már most tudni lehet, mikor emelkedik az általános forgalmi adó mértéke. Jövőre tehát az emberek őrült ütemben fognak vásárolni, mielőtt felmennének az árak.
Vannak pozitív vonatkozásai is a tervezett gazdaságpolitikának?
Igen, vannak. Például a beruházások megkönnyítése a csökkenő amortizációs kulcsok következtében. Ez egy pozitív irányú elmozdulás az elmúlt évek politikájához képest. A vállalati szektor adóinak csökkentése is örvendetes, és a beruházások dinamikáját fel fogja lendíteni. Nagyon örülök a nevelési segély bevezetésének is, ugyanúgy, mint a föderalizmus reformjának. Azoknak a törvényeknek a száma, amelyeket a szövetségi tanácsnak is jóvá kell hagynia, kétharmadról körülbelül 40 százalékra csökken. Ez a Bundestag reakciógyorsaságát jelentősen növelni fogja. A Dresdner Bank ezért optimista, ami a 2006. évi gazdasági növekedést illeti – 1,7 százalékkal számolunk –, ez kétszerakkora, mint az idei évben.
Általánosságban tehát nem érzi, hogy Németország versenyképessége veszélyben lenne?
Nem. Németország három éve exportvilágbajnok. Az OECD-rangsorolásban az ország első helyen áll a munkaerőpiac megreformálása terén. Egy másik rangsor Németországot az ötödik helyre teszi az abban szereplő államok között a reformbarát környezet szempontjából. Az egész eurózónában nincs még egy ország, ahol a darabbérköltségek ilyen alacsony mértékben emelkedtek. Németország az egyetlen nyugati ipari ország, amely szembe tudott szállni az ázsiai konkurenciával, sőt exportrészesedését a világpiacon valamennyivel még növelni is tudta.
Mit kellene az ön véleménye szerint Németországnak tennie ahhoz, hogy az EU sikeres konjunktúramotorja legyen?
Ez kevésbé a politika, sokkal inkább a magánszektor kérdése. A német vállalatok sikeres konszolidálódási szakaszt tudnak maguk mögött, újra van elég pénz a beruházásokra. Sajnos azonban hiányzik a jövőbe vetett bizalom, ezen a téren a kormányzatnak kell tennie valamit. Főként azt kell mindenképpen elkerülnie, hogy a gazdaságot szükségtelen ad hoc rendeletekkel még inkább elbizonytalanítsa – például az adózás és a munkaerő-piaci reform területén. A kiszámítható keretfeltételek mindenesetre továbbra is hiányoznak, mint ahogy azt az általános forgalmi adó körüli huzavona mutatja.
Apropó adók: örül neki, vagy sajnálja, hogy az alacsony adó bevezetésének tervét Németországban eltemették?
Az ötletet alapvetően nem utasítom el. Mindenesetre egy alacsony, általános 19 százalékos adókulcs – mint ahogy az Szlovákiában érvényben van – Németország számára nem jelent megoldást. Az emberek egyszerűen túl érzékenyen reagálnak a szociális torzításokra. Egy egységes adókulcsot bizonyára ilyennek éreznének, és megnövekedett számú újraelosztást tenne szükségessé más helyeken – kérdéses esetekben hatalmas pótlólagos bürokráciával. Én egy másfajta rendszerre vágyom: a kettős jövedelemadóra, mint amilyen Skandináviában megszokott. Véleményem szerint egy aránylag alacsony adókulcsot kellene bevezetni a tőkebevételekre, és egy progresszív adót alkalmazni a munkából származó jövedelmek adója esetében. Úgy néz ki, hogy a rendszert Németországban valóban be lehetne vezetni.
Hogyan ítéli meg az új kelet-közép-európai EU-tagállamoknak az euró gyors bevezetése érdekében tett erőfeszítéseit?
Úgy számítjuk, hogy 2008-ban a közép- és kelet-európai államok közül elsőként Szlovénia és a balti államok vezetik be az eurót. 2010-ben azután jön egy második hullám. Mindenesetre osztom a Bundesbank és az európai Zentralbank véleményét: nincs értelme az eurót gyorsan bevezetni, ha az országban még nem működik a valódi konvergencia. A sokrétű strukturális problémákat figyelembe véve is azt tanácsolnám, ne mondjanak le túlságosan hamar az árfolyam-politika eszközéről. A maastrichti kritériumok formális betartásával Közép- és Kelet-Európa országai senkinek nem tesznek szívességet. Portugália példájának tulajdonképpen visszarettentőnek kellene lennie: az ország túl korán vezette be az eurót, és most komoly gazdasági nehézségekkel küzd.
Az EU Magyarországnak sárga lapot adott költségvetési hiánya miatt. Kárt szenvedett ezzel az ország hitelessége?
Igen. Vannak ugyan más államok is Közép- és Kelet-Európában, amelyeknek problémái vannak az államháztartási hiánnyal, de ezek a gondok nem olyan nagyok. Magyarországnak a GDP hat százalékát meghaladó államháztartási hiánya nagyon komoly eset. Ehhez jön még az is, hogy jelentős a fizetési mérleg hiánya is. Az országnak külföldi tőkére van szüksége, de ha ez bejön, akkor az állam a hiány finanszírozására annak legnagyobb részét megint elszívja.
Egy olyan ország, amelyik az eurót 2010-ben vagy még később vezeti be, hátrányban van a többiekkel szemben?
Nem. Azoknak az államoknak, amelyek az eurót korábban fogják bevezetni, kivétel nélkül kicsi és nagyon nyitott gazdaságuk van, amelyeknek egy ilyen lépést jóval könnyebb megtenni. A nagyobb területű országok esetében ezért az euró késői bevezetése nem jelent hátrányt. Minél fejlettebb egy ország gazdasági szerkezete, annál könnyebb az átmenet az euró bevezetésekor. Ez látható Portugáliában vagy akár Olaszországban is. Ott a magas euróárfolyam főként a textiliparban okozott károkat.
