A szomszédban is nehéz céget alapítani
Jelentősen felgyorsultak a külföldre irányuló magyar tőkemozgások Magyarország uniós csatlakozása óta – hangzott el a Joint Venture Szövetség (JVSZ) közelmúltban tartott rendezvényén, amelyen magyar cégek külföldi társaságalapításának jogi vonatkozásait ismertették müncheni, prágai, bécsi és pozsonyi jogi szakértők.
A négy EU-ország üzleti életében való tartós részvételhez valamilyen vállalkozás létrehozása (és cégregisztrációja) szükséges, többnyire részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, közkereseti vagy betéti társaság, illetve az anyavállalatnak a célországban bejegyzett fióktelepe útján. A formák megválasztása függ a tervezett befektetés piaci megjelenésének jellegétől, például attól, hogy a magyarországi vállalkozás termelési célú leányvállalat, kft., rt. vagy értékesítéssel foglalkozó közkereseti társaság alapítását tervezi-e.
A németországi piac ígéretes, ám igényes, ezért magyarországi jogi személy ottani vállalatalapítása gondos előtanulmányozást, az üzleti lehetőségek, a kockázatok, a hatályos törvények és jogszabályok, a felmerülő költségek gondos elemzését, tehát mindenképpen jogi szakember tanácsát is igényli – hívta fel a figyelmet Martin L. Wodraschke, a müncheni Haarmann Hemmelrath jogi szakértője. Ezért kívánatos jó helyismeretű partner felkutatása, bevonása.Kft. alapítása egy magyar vállalkozás számára a környező EU-országok közül Németországban és Ausztriában a legköltségesebb. Az előírások szerint Ausztriában legalább 35 ezer euró (kb. 8,75 millió forint), Németországban pedig 25 ezer euró (kb. 6,25 millió) forint törzstőkével lehet kft.-t létrehozni. Egy részvénytársaság létrehozása még drágább: Németországban a minimális alaptőke 50 ezer, Ausztriában 70 ezer euró. Ehhez természetesen egyéb költségek (pl. közjegyzői díj, cégbejegyzési illeték, ingatlanátírási díj stb.) is járul. Különösen fontos az adózás ismerete; Németországban például a nyereségadón felül iparűzési adót és 5,5 százalékos szolidaritási pótlékot is kell fizetnie a cégregiszterben bejegyzett vállalkozásnak. Ráadásul Németországban és Ausztriában kötelező a kamarai tagság. Azt is tudni kell, hogy Csehországban az EU-csatlakozástól számított hét évig más tagállamok polgárai és gazdasági társaságai nem szerezhetnek termőföldet és erdőt.
A jelek szerint folyamatos a magyar tőkeexport e négy országba. Ausztriában a nemzeti befektetésösztönző szervezet, az Austrian Business Agency adatai szerint 2004 végéig már közel 300 magyar tulajdoni részesedésű cég alakult, s 16 magyar vállalat létesített leányvállalatot, képviseletet. E befektetések zöme Ausztria keleti részében valósult meg, Bécsben (145 vállalat), Burgenlandban (48 vállalat) és Alsó-Ausztriában (43 vállalat).
A magyar vállalkozások szempontjából Németország és Ausztria mellett az unió régi tagországai közül Olaszország, a tagjelöltek közül pedig Románia is kiemelt jelentőségű. Olaszországban a Világbank szakértői a munkaerő-piaci szabályok merevségét említik az üzleti tevékenység legfontosabb buktatói között, de a cégek összesített adóterhelése is jócskán meghaladja az OECD átlagát. Romániában szintén gondot jelent a munkaerőpiac merev szabályozása (például a végkielégítések viszonylag magas szintje), és az ingatlanok bejegyzésére is rendkívül sokáig – átlagosan majdnem fél évig – kell várni.
A részvénytársaság alapításához szükséges minimális alaptőke Olaszországban magasabb, mint bármelyik más vizsgált országban. A 120 ezer eurós alaptőke mellett eltörpül az a 8-9 ezer euró, amit az ITDH milánói irodájának becslése szerint a regisztrációs adó, a közjegyzői és ügyvédi költségek tesznek ki; de ha valaki a minimálisan megadott 10 ezer eurós törzstőkével alapít Olaszországban kft.-t, akkor már ez az összeg is sokat nyom a latban.
