Csalódott vitázók a büdzséről
Csalódottnak nevezte magát Baráth Etele az EU külügyminiszterei közös költségvetésnek szentelt hétfői vitája után. Úgymond, négy és fél hónappal a soros brit EU-elnökség megkezdése, valamint számos két- és többoldalú konzultáció, továbbá különböző országcsoportok nyilatkozatai után elvárható lett volna, hogy brit részről formális állásponttal reagáljanak. Baráth ugyanakkor biztatónak nevezte, hogy minden felszólaló megerősítette: decemberben megállapodásra kellene jutni, mert nagy ára lenne egy újabb halasztásnak.
A hétfői ülésről kiszivárgott álláspontok és utólag tett nyilatkozatok egyelőre komoly eltérésekre is utalnak. Az elnöklő Jack Straw brit külügyminiszter például sajtóértekezletén többször aláhúzta, hogy a következő hétéves költségvetés struktúráját, valamint a kiadások szintjét tekintve egyaránt „jelentős változásokra van szükség” a legutolsó luxembourgi javaslathoz képest ahhoz, hogy egyezségre lehessen jutni decemberben. Francia kollégája viszont – hírek szerint a belga és ír miniszterekkel együtt – arra figyelmeztetett: minél messzebb sodródnak a luxembourgi papírtól, annál kisebb az esélye a végső megállapodásnak.
A legjelentősebb frontvonal részint az agrárkiadások megkérdőjelezésében, részint azon legutóbbi bizottsági felvetés megítélésében volt, hogy a kohéziós támogatások mekkora hányada szolgál közvetlenül versenyképességet. Agrárügyben a francia álláspont továbbra is elutasító volt, míg más országok is csak azt tartották elképzelhetőnek, hogy 2013-tól következzen be változás. A Világgazdaság azon kérdésére, vajon egy 2013 utáni átállás az agrárkiadásokban kimeríti-e a „jelentős változás” kategóriáját, Straw válaszában emlékeztetett, hogy a 2002-es agrárbüdzsé-megállapodás leszögezte: az akkori egyezség önmagában nem determinálhatja a leendő hétéves költségvetés majdani szerkezetét, s azt sem jelentette, hogy ezzel most már 2013-ig „kőbe vésték” a közös agrárpolitika minden elemét. Straw kitért a brit visszatérítés ügyére is, hangsúlyozva, hogy bár létezése valóban anomáliának is tekinthető, de egy másik anomália – az EU-büdzsé torz struktúrája – hozta létre, s ennyiből a két dolog csakis együtt kezelhető.
Baráth Etele nehezményezte, hogy a jelenlegi bizottsági megítélés a kohéziós alapok kiadásai közül nem tekinti versenyképességet erősítő tételnek az infrastrukturális beruházások egy részét, holott az elmaradottabb közlekedéshálózatú országokban a közvetlen kapcsolat nagyon is kimutatható. A bizottsági vélemény szerint a magyar kohézió kiadásoknak csak 43 százaléka közvetlen versenyképesség-serkentő, míg a magyar kalkuláció legalább 60-70 százalékra teszi arányát.
