Nincs megegyezés az útpénztártörvényről
Nem lesz útpénztártörvény – erősítette meg lapunk értesülését Tóth Judit, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) szóvivője. Részleteket azonban nem árult el, csupán azt, hogy az útpénztár kezelője az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (Úkig) lesz.
Más forrásból úgy tudjuk, hogy a többfordulós közigazgatási egyeztetésen sem sikerült a gazdasági tárcának elfogadtatnia azt az előterjesztést, amely az üzemanyag jövedéki adója egy részének és az arra jutó áfának az átengedésével is számolt. Elfogadásával pedig a mintegy hétezermilliárd forint vagyont képviselő, 30 ezer kilométernyi állami közúthálózat fejlesztésére, felújítására, fenntartására és üzemeltetésére az eddigieknél több pénz jutna, ráadásul kiszámíthatóan. A szaktárca elképzelései szerint már jövőre a 2006. évi költségvetési törvény parlamenti vitán lévő javaslatában előirányzott 122,5 milliárd forint 150-200 milliárdra nőtt volna.
Az útpénztárt a GKM tavaly is szorgalmazta, de alulmaradt a Pénzügyminisztériummal folytatott vitában. Az idén biztatóak voltak a jelek, hiszen a jövő évi büdzsé javaslatában – mint arról lapunk korábban beszámolt – az eddigi útfejlesztési és -fenntartási célelőirányzat helyébe már az útpénztár lépett. Ez azonban a nevén kívül csupán annyiban különbözik elődjétől, hogy forrását nemcsak a költségvetési támogatás adja, hanem a sztrádamatricából származó bevétel is. Ennek fejében azonban a büdzséből rendelkezésre állási díjat fizetnek az állami autópályák üzemeltetéséért, fenntartásáért, felújításáért az Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek, amelyet most a társaság fedez az útdíjakból. A jövőre tervezett 30,7 milliárd forint matricabevétellel együtt a 2006. évi útpénztárra – a költségvetési javaslat szerint – közel 122,5 milliárdot irányoztak elő.
Az elvérzett jogszabály az 1998-ban megszüntetett Útalap útpénztárként való újrateremtését – külön törvényi garanciával –, a használatarányos bevételt és ezzel a biztos alapokon nyugvó, hosszabb távú tervezést célozta. Az elképzelések értelmében az útpénztár forrását egyebek között az úthasználati díj (jelenleg matricabevétel), a törvény szerinti beszedett díj, pótdíj és bírság, az átengedett jövedéki adó és az arra jutó áfabevétel (úgy tudjuk, hogy üzemanyaglitereként 9-10 forint körüli értékről volt szó), az útpénztár saját (vagyonhasznosítási) bevétele, valamint költségvetési támogatás adta volna. Automatizmus bevezetését is tervezték, ezzel kivédve, hogy az útpénztár a mindenkori költségvetési alku tárgya legyen.
Ez azonban megint nem sikerült. Pedig a hazai közúthálózat burkolatának közel harmada minőségileg nem megfelelő, tíz százaléka pedig balesetveszélyes. A 7300 kilométeres országos főúthálózat mintegy 40 százalékán zavarja a forgalmat az útburkolat hibája, egyenetlensége, elégtelen teherbírása és nyomvályú miatti deformáltsága. A közel 23 ezer kilométeres mellékúthálózaton még rosszabb a helyzet, bár ennek „csak” 28 százaléka nem megfelelő a forgalom számára, de ebből több mint háromezer kilométeren burkolathiba miatti veszélyre figyelmeztető táblákat tettek ki. Az 5700 híd közül 384 teherbírása nem megfelelő, 868 szélessége elégtelen, a rossz műszaki állapot miatt pedig 963 azonnali felújításra szorul.
A műszaki állapot romlása közvetlen összefüggésben van azzal, hogy csökken az állagmegóvó és felújító ráfordítások összege. Összehasonlító árakon vizsgálva a 2004. évi ráfordítás az 1993. évinek a fele, ezen belül a burkolatfenntartásra felhasznált összeg ugyanezen idő alatt 60 százalékra csökkent. A 30 ezer kilométeres országos közúthálózatnak a megfelelő szintű helyreállítása mintegy ezermilliárd forintos feladat lenne, szinten tartása pedig körülbelül 160 milliárdos kötelezettség. A romlás megállításához minimum évi 40-50 milliárdos ráfordítással kellene most elkezdeni az utak és hidak felújítási programját.
