Török sikerek Németországban

A németországi török vállalkozók körében erősödik a derűlátás személyes jövőjüket és üzleti kilátásaikat illetően, miután elkezdődtek az anyaország EU-csatlakozásáról szóló tárgyalások. A török üzletemberek integrációjukat sikeresebbnek tartják, mint bármely más, a németek körében élő bevándorolt etnikumét. A folyamatot Ankara maga is igyekszik elősegíteni, a legutóbbi, franciaországi zavargások idején Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök felszólított minden, Európában élő törököt, hogy tartsa távol magát a randalírozóktól.

A török–német gazdasági és kereskedelmi kamara elnöke, Kemal Sahin úgy látja, hogy a csatlakozás kérdése kettős megítélés alá esik Németországban. A közvéleményben jelentős ellenérzés tapasztalható, egy közvélemény-kutatás során a mintában szereplők 60 százaléka mondott elutasító véleményt. A magánvállalkozói körben ezzel szemben egyenesen elkerülhetetlennek tartják a teljes jogú tagság megadását. A Németországban tevékenykedő, mintegy 64 ezer fős – az International Herald Tribune szerint „vibráló” – török vállalkozói közösség elsősorban a zöldség- és élelmiszer-kiskereskedelemben, a textilforgalmazásban és az idegenforgalmi ágazatban van jelen nagyobb arányban. A 2,6 milliós török kisebbség az összlakosságon belül mintegy 3 százalékos – és folyamatosan növekvő – arányt képvisel.

Bevándorlásuk a 60-as években kezdődött, amikor a munkaerőhiány enyhítésére hoztak jelentkezőket nagyszámban fizikai munkára, kisebb hányaduk diákként érkezett. A németek eredetileg arra számítottak, hogy a korszerű ipari tapasztalatok és más ismeretek megszerzése után – némi megtakarítással a birtokukban – visszatérnek hazájukba, ez azonban nem történt meg. A vendégmunkások a jobb anyagi lehetőségek miatt maradtak, a diákok pedig úgy kerülték meg a munkavállalási tilalmat, hogy a – számukra is engedélyezett – szabadfoglalkozású státust vették fel.

A szocialista listán az Európai Parlamentbe juttatott Vural Öger – civilben sikeres idegenforgalmi vállalkozó – a német politikai spektrum mindkét oldalán jelentős ellenállásra számít a csatlakozás ügyében. Egy aktivista, Bülent Öztoplu pedig az európai török „lumpenproletariátustól” tart, amely nagyrészt második és harmadik generációs fiatalokból áll. Ők sem németül, sem az őseik nyelvén nem beszélnek tisztességesen, és a fellépésükkel a sikertelen integrációt példázzák. (VG)