Megkapjuk a fájdalomcsillapítókat?
Egybehangzó brüsszeli értesülések 0,03 százalékpontnyi kiadáscsökkentést véltek tudni, az uniós nemzeti jövedelem 1,06 százalékáról 1,03 százalékra mérsékelve a végösszeget. Brüsszeli vélekedések szerint a brit kormány óriási kockázatot vállal, amikor „klasszikus” diplomáciai módszerére hagyatkozva – lényegében az utolsó pillanatra hagyva – egyetlen igazi viharos megméretésre ad csak módot: az alig tíz nap múlva esedékes tényleges döntéshozás előtt ismerteti első és utolsó részletes – számszerűsített – javaslatát, ily módon az „időnyomást” is bekalkulálva az elfogadást segítő tényezők közé.
A hét végi hírek szerint a brit megközelítés továbbra is az, hogy a júniusban – főként éppen London miatt – megbukott luxembourgi javaslat jelentős módosításokat igényel. Mindebből annyi szivárgott ki, hogy a hétéves keretet a nyári 871 milliárdról 847 milliárd euróra vinnék le, és a csökkentést döntően abból finanszíroznák, hogy 10 százalékkal kevesebbet juttatnának az új tagországoknak szánt programokra (a lefaragás hetven százaléka a visegrádi négyekre jutna). A legfrissebb értesülésekben ez már öt százalékra mérséklődött, miközben különböző források lényegében kész tényként beszéltek arról, hogy a pénzfelhasználást – Magyarország igényeinek is eleget téve – számos könnyítés kísérheti. Így mindenekelőtt mégiscsak elszámolhatóvá válhatna a vissza nem igényelhető áfahányad – ez főként a végfelhasználó vidéki önkormányzatok számára jelenthetne hatalmas könnyebbséget, ha valóra válik –, a strukturális alapoknál az uniós finanszírozási hányad elvben felmehetne 85 százalékra is (jelenleg 80 százalék a plafon), és két évről háromra nőhetne a kohéziós alapoknál a pénzek elköltésének kötelező időtávja (brüsszeli szakzsargonban: n+2 helyett n+3-as szabály). További új elem, hogy elsősorban a küszöbönálló bolgár és román csatlakozási agrárkiadások finanszírozására hatmilliárd euróval csökkentenék a vidékfejlesztési „borítékot”.
Észlelhető bizonyos mozgás a legfőbb akadálynak tekintett brit uniós költségvetési visszatérítés (rebate) ügyében is. Brüsszeli források tudni vélik, hogy London ugyan továbbra is vonakodik a visszatérítés alapvető számítási szabályain módosítani – e szerint 2007-től évi 7,7 milliárd euróra nőne a visszafolyatott pénz; erre mondta azt Dalia Grybauskaite költségvetési biztos, hogy miközben a bővítés nélkül csak 11 százalékkal nőtt volna a brit rebate, az új tagok megjelenésével 64 százalékos gyarapodással számolhat a brit kassza –, viszont a brit kormány elképzelhetőnek tartana éves átalányban megfizetett „visszatérítést a visszatérítésből”. Bizottsági részről egyúttal jelezték, hogy a britek körmére néznek majd a viszszatérítés egyik kiindulópontjának tekintett befizetések tekintetében is. Már a júniusi vita is részben azon csúszott félre, hogy a brit delegáció más számokat használt, mint amelyek az asztal többi részén elfogadottak voltak. Londonban ugyanis a befizetések közé soroltak olyan kikötői vámbevételeket is, amelyek mögött jelentős részben nem tényleges brit import, hanem csak tranzitforgalom állt, és így a beszedett vámnak igazából közvetlenül közösségi bevételnek kellene minősülnie.
A ma közzéteendő brit tervet szerdán rendkívüli ülésen vitatják meg a tagállamok külügyminiszterei, majd további egyhetes csiszolás után következik a középtávú EU-büdzsé szempontjából sorsdöntő jelentőségű uniós csúcsértekezlet.
Fő vitapontok
>> felzárkóztatási alapok: minden kohéziós ország abban érdekelt, hogy az idén megállapodás szülessen, és megkezdhessék a tervezést. Az új tagok eddig összetartottak, de a csökkentés híre és a könnyítések listája fellazította a tábort: Szlovákia számára láthatóan fontosabb a „mielőbb”, mint a „minél több”. Magyarország, úgy tűnik, kitart mindkettő mellett>> befizetés: Hollandia ragaszkodik az évi másfél milliárdos csökkentéshez. Ha Blair keresztülviszi a kohéziós alapok lefaragását, ez elvben kigazdálkodható
>> „rebate”: nyílt feladását Blair nem vállalhatja: saját hátországa (Gordon Brown) nem engedi. Az összeg 15 százalékát érintő „visszatérítés a visszatérítésből” megoldás lehet
>> agrárpolitika: Franciaország még késleltetett felülvizsgálatára sem akar kötelezettséget vállalni, köztes megoldás lehet egy „felülvizsgálat előtti csúcs” kitűzése Jacques Chirac elnöki mandátuma utánra, ami döntést hozna az ügyben
>> befizetés: Hollandia ragaszkodik az évi másfél milliárdos csökkentéshez. Ha Blair keresztülviszi a kohéziós alapok lefaragását, ez elvben kigazdálkodható
>> „rebate”: nyílt feladását Blair nem vállalhatja: saját hátországa (Gordon Brown) nem engedi. Az összeg 15 százalékát érintő „visszatérítés a visszatérítésből” megoldás lehet
>> agrárpolitika: Franciaország még késleltetett felülvizsgálatára sem akar kötelezettséget vállalni, köztes megoldás lehet egy „felülvizsgálat előtti csúcs” kitűzése Jacques Chirac elnöki mandátuma utánra, ami döntést hozna az ügyben -->
