Százmilliárd fontos pluszteher a brit cégeken
A brit munkaadóknak a számítottnál jóval nagyobb összeget kell kifizetniük dolgozóik nyugdíjellátására, mert az eddig használatos kalkulációs sémák rendre figyelmen kívül hagyják az élettartam növekedését. A becslések hibája főleg akkor ütközik ki, ha egy vállalat el akarja adni a kötelezettségeit valamely biztosítótársaságnak.
A tetemes eltérésekre legutóbb a biztosítási statisztikusok szervezete hívta fel a figyelmet, miután elemezte az adott területre vonatkozó brit könyvviteli szabályok szerinti számítások fogyatékosságait. Mint a szervezet emlékeztet, a séma szerint a FTSE-100-as listán szereplő cégek becsült nyugdíjtartozása 50 milliárd font sterling körül mozog. A tartozás tényleges szintjének meghatározására a brit biztosítási statisztikusokon kívül egy pénzügyi tanácsadó cég – a LEK Consulting – is számításokat végzett, és olyan eredményre jutott, hogy az alkalmazott számviteli séma által eredményezett tartozás mintegy háromszorosára, azaz 150 milliárd font sterlingre tehető az az összeg, amellyel a százas vállalati kör tartozik nyugdíjasainak.
A korrigált elemzéseket végrehajtó biztosítási statisztikusokat ráadásul olyan vádak érik, hogy a számításaik során nem alkalmaznak kellően konzervatív becsléseket, ezért az elvárható óvatossággal végrehajtandó kalkulációnak még nagyobb eltéréseket kellene kimutatnia. A LEK Consulting vezetője maga is elismeri, hogy a lakosság várható élettartamát mindenütt erős alábecsléssel veszik figyelembe. A hiba annál is bosszantóbb, mivel az élettartam növekedése korántsem új jelenség. (VG)
A vállalati nyugdíjrendszerek tényleges hiányait elemezve a Financial Times idéz egy biztosítási statisztikust, aki számokkal is igazolta, hogy a tényleges tartozások lényegesen magasabbak, és ez már a biztosítási piacon is megjelenik. Az egyik cégnek egy 100 millió font sterling körüli összegre becsült nyugdíjtartozásának átvételére a legkedvezőbb árat megszabó biztosító is 130 millió fontos árat kötött ki.
