Tíz uniós jogi meccs Magyarország ellen
Tíz tartalmi kérdésben zajlik jelenleg jogsértési (vagy más néven kötelezettségszegési) eljárás Magyarország ellen az Európai Bizottságon belül. Ezek kivétel nélkül az eljárás legelső fokozatában tartanak, vagyis hivatalos figyelmeztető levelet már postázott Brüsszel Budapestnek, de az indoklással ellátott vélemény elküldéséig még nem jutott el, az Európai Bíróság előtti peres eljárás megkezdéséről nem is beszélve.
Két esetben szinte elkerülhetetlennek látszik azonban, hogy Brüsszel márciusban vagy júniusban a második fokozatba lépjen, mivel nincs esély addig a megoldásra. Az egyik a médiatörvény 115. paragrafusának 4. bekezdése, amely a lakosság maximum egyharmadára korlátozza egy-egy kábelszolgáltató műsorelosztási jogosultságát, és ez ellentétes a közösségi televíziós irányelvvel. A médiatörvény módosításához azonban kétharmados többség kellene az Országgyűlésben, és erre egyelőre semmi remény (tavaly és 2004-ben is elbukott már a tervezet a Tisztelt Házban).
A másik „esélytelen” ügy az USA-val kötött légiközlekedési egyezmény, ahol hazánkkal együtt 21 tagország ellen indított eljárást a bizottság. Ezeket az egyezményeket fel kellene mondani, hogy uniós szintű megállapodást lehessen kötni Washingtonnal, csakhogy a miniszteri tanács nem hajlandó mandátumot adni a bizottságnak a tárgyalások megkezdésére, mert sok tagállamnak megfelel a jelenlegi rendszer is – noha az akadályozza a valóban egységes légiközlekedési piac kialakulását. Az egyezmények felmondása azonban nagy gazdasági károkat okozna, ellehetetlenítené a transzatlanti légiforgalmat, ezért a magyar kormány sem hajlandó erre.
Jogsértési eljárás indult ezeken túlmenően az úgynevezett egyetemes szolgáltatások magyarországi meghatározása ügyében (itt a 2002/22/EK-irányelv egyik definíciójáról van szó, ezt azóta tisztázták, az ügy hamarosan lezárul), a környezetvédelmi termékdíjak miatt (itt egy egyszerű műszaki bejelentésről van szó, ez is lezárható lesz) és a regisztrációs adó kérdésében is (itt időközben módosult a magyar jogszabály, immár itthon is létezik a Brüsszel által eddig hiányolt avulási rendszer, tehát ez az ügy is lezárható lesz). A bizottság kötelezettségszegést látott a 725/2004-es irányelv (hajók és kikötők védelme) átvétele terén is, hiányolta a poliklórozott bifenilek és terfenilek nevű vegyipari termékek ártalmatlanításáról szóló jelentések megküldését és az üvegházgázok kibocsátásáról szóló jelentést is, de vélhetően ezek az ügyek is hamarosan lezárhatók lesznek.
Eljárás indult a növényvédő szerek párhuzamos importjának kérdésében is, itt egy speciális engedélyezési eljárást tart túlságosan bonyolultnak és hosszúnak egy állampolgári bejelentés alapján a bizottság. Magyar vélemény szerint azonban e témában valójában nincs is közösségi jogszabály, tehát védhető az eljárás. A kormányzat szintén jónak tartja esélyeit a bioüzemanyagokról szóló vitában; itt a 2003/30-as irányelvnek arról a rendelkezéséről van szó, amely szerint a közlekedési ágazat üzemanyag-fogyasztásának legalább 2 százalékát bioetanolból kell fedezni. Hazánkban azonban ehhez nincs elegendő gyártókapacitás, ezért Budapest élt az irányelvben szerinte biztosított lehetőséggel, miszerint indokolt esetben el lehet térni a 2 százalékos céltól, s 0,4-0,6 százalékot határozott meg.
Nem tartalmi, hanem formai ügyben sokkal több, összesen 63 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban hazánk ellen. Ezeket azonban Brüszszel automatikusan elindítja egy-egy irányelv átvételére megszabott határidő lejártával, és nem vizsgálja, miért nem kapott értesítést az átvételről.
Más tagállamokhoz viszonyítva hazánk így sem áll rosszul: Magyarország a 9. legjobb a közösségi irányelvek átvételét illetően a bizottsági összesítés szerint. A legszorgalmasabb „jogharmonizálók” a litvánok és a lengyelek. (UGy)
