A kínai növekedés buktatói
Peking ügyesen és keményen használja ki a kulcspozíciójából származó előnyöket a külfölddel szemben. Milliárd dolláros állami megrendeléseket – például az Airbus vagy a Transrapid esetében – csak úgy kaphatnak meg nyugati szállítók, ha termelésük és technológiájuk egy részét helybe telepítik. Ez gyakorlatilag ipari titkaik önkéntes kiadásával egyenlő – mutat rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az itteni üzletekből azonban senki nem akar kimaradni: a világ 500 legnagyobb vállalatából 450 van jelen, ez 1994 és 2004 között 465 milliárd befektetést hozott az országnak. A PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég felmérése szerint a globális vállalatok vezetőinek 80 százaléka szerint Kína a világ legfontosabb jövőbeni piaca.
A gazdasági fejlődés szerkezete azonban számos buktatót rejt. Az évi 10 százalék körüli növekedés 49 százalékát a külföldi beruházások teremtik meg, míg a honi fogyasztás csupán 33 százalékban járul hozzá. A kivitel esetleges csökkenése esetén komoly túltermelési válság alakulhatna ki, ez megkérdőjelezné a töretlen növekedésbe vetett hitet. Az ennek következtében fellépő külföldi bizalmatlanság fékezné a beruházásokat, s ez még jobban lassítaná a növekedést. A hatalmas volumenű export értéke szintén kétséges: a kivitel 60 százalékát ellenőrzik külföldi befektetők, és ez az arány a csúcstechnológiai ágazatokban még sokkal magasabb. A kínaiknak – a japánoktól eltérően – eddig nem sikerült saját világcégeket felépíteniük. Még az idetelepülő társaságoktól legtöbbször illegálisan szerzett technológia segítségével sem tudtak mostanáig – egy-két kivételtől eltekintve – saját versenyképes márkákat kialakítani.
A kritikus kérdéseket az ázsiai szomszédok sok esetben nyíltabban feszegetik a piacra jutásukat féltő nyugatiaknál. A kínai vezetésnek elsősorban mégis a belülről jövő várakozásokra és elégedetlenségre kell megoldást találnia. A társadalmi különbségek egyre szembeötlőbbek, amelyek ellen a lakosok mind erősebben tiltakoznak. Eközben a párt a „harmonikus társadalom” szükségszerűségéről beszél, és egyre rosszabbul tolerálja a bírálatokat. A pezsgő gazdaság ellenére a lakosság 47 százaléka – közel 600 millió ember – kevesebb mint két dollárból él naponta, a nyugdíjrendszer pedig válságban van.
A gyülemlő feszültségek levezetésére azonban nincs mód a mai Kínában. A párt továbbra is ragaszkodik a három évtizeden át működő modellhez: Peking megadja az irányelveket, vidéken pedig végrehajtják azokat. Ugyanakkor a szigorúan központosított és általában igen hatékonyan működő közigazgatás sem képes úrrá lenni a vidéki hatalmi klikkek visszaélésein – derül egy OECD-tanulmányból. Emiatt sok esetben a központilag kiadott feladattal megbízott terület nem jut hozzá a végrehajtáshoz szükséges forrásokhoz.
