Az Mnb kutatóműhelyéből

Kétségtelen, hogy a bankok nem megfelelő működésének komoly makrogazdasági következményei és pénzügyi stabilitási kockázatai lehetnek. Elég csak arra gondolni, hogy a nem kellő hatékonysággal jellemezhető hitelintézet a verseny alacsony szintje miatt a működés többletköltségeit az ügyfelekkel fizettetheti meg, jóléti veszteséget okozva. A magas hitel- és alacsony betéti kamatok visszafoghatják a megtakarítási és beruházási kedv élénkülését, így egy magasabb gazdasági növekedési pálya elérését.

Az Európai Unió tagállamainak bankszektorait az utóbbi tíz évben számos változás érintette. A közösség régi országainak esetében a banki és pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó második európai direktíva és az úgynevezett „egységes európai útlevél” jelentősen növelte a dereguláció sebességét, a piacra lépés költségeinek csökkentésén keresztül hozzájárulva a verseny erősödéséhez és egy egységes pénzügyi piac létrejöttéhez. Az Európai Monetáris Unió ugyancsak nagymértékben elősegítette az intézmények működési korlátainak lebontását. Az euró bevezetése főként a pénz- és tőkepiacok integrációját gyorsította azáltal, hogy a helyi bankok fokozatosan elvesztették a külföldi bankokkal szembeni versenyelőnyüket. Az információs technológia gyors fejlődése, a tőkepiac nemzetköziesedését kiaknázó új típusú riválisok megjelenése, valamint a felgyorsuló innováció miatt létrejövő új piacok ugyancsak hozzájárultak a piaci vetélkedés élesedéséhez és az európai bankrendszer konszolidációjának felgyorsulásához.

Az új EU-tagállamokban a tervutasításos gazdaságirányítás és az egyszintű bankrendszer megszűnését követően a pénz- és tőkepiaci liberalizáció, valamint a gazdaság privatizációja teremtette meg a modern pénzügyi intézményrendszer kialakulásának alapjait. A számottevő mértékű külföldi tőkebevonás, az intézményi konszolidáció, valamint a hatékony szabályozói környezet kialakulása nagyban hozzájárult a bankrendszer gyors átalakulásához és fejlődéséhez, valamint az árazás, hitelezés piaci alapokra helyeződéséhez. Ezzel párhuzamban elkezdődött a bankrendszer egységes bankpiacba történő integrációja. A gazdasági konvergencia, a szabályozói harmonizáció és az EU kibővítése tovább gyorsította az új uniós országok bankrendszereinek konszolidációját és integrációját.

Látható tehát, hogy különböző kihívásokkal kellett szembenézniük a két országcsoport hitelintézeteinek. Ami azonban közös vonás, hogy a feltételek módosulása befolyásolta az egyes szereplők hatékonyságát. A jegybanki szakértők felhívják a figyelmet, hogy az uniós tagállamok bankjai közötti hatékonyságbeli különbségeket és annak változását számos tényező eredményezheti. A differenciát egyrészt a működési környezet eltérő sajátosságai, illetve országspecifikus tényezők okozhatják, másrészt ettől függetlenül a menedzsment „tudatos” magatartásából is következhet. Előbbi alatt az eltérő makrogazdasági környezetet, valamint a pénzügyi infrastruktúra és intézményrendszer különböző sajátosságait (mint például a pénzügyi közvetítés mélységet, a piaci struktúrát vagy a szabályozói környezetet) kell érteni. A menedzsment tudatos viselkedése pedig azt takarja, hogy a vezetők a szakmai és vezetői képességek révén mennyire képesek a bank erőforrásait megfelelően allokálni, termelési tervekhez hozzárendelni és a technológiai lehetőségeket kihasználni. Hosszú távon egyébként csak a menedzsment tudatos hatékonyságjavító magatartásának van relevanciája, hiszen a pénzügyi piacok, intézmények integrációjával és az egységes európai piac létrejöttével a működési környezetben rejlő előnyök és hátrányok nagyságai mérséklődnek vagy eltűnnek.

Elemi kérdés a hatékonyság vizsgálatakor, hogy milyen mutatókat veszünk alapul az elemzéskor. A gyakorlatban legtöbbször a számviteli-pénzügyi mutatókat használják a bankok relatív, versenytársakhoz viszonyított hatékonyságának meghatározásakor, emellett azonban a statisztikai megközelítés alkalmazása is indokolt. A statisztikai alapú költséghatékonysági mutatókkal például pontosabban meg lehet határozni, hogy a menedzsment alkalmassága vagy alkalmatlansága milyen hatást gyakorol a bank működésére. A profithatékonyságnak a költséghatékonysággal szemben nagyobb az információtartalma, mivel figyelembe veszi, hogy a menedzsment nemcsak a költségszerkezet, hanem a kibocsátási árak és nem árjellegű tényezők „tudatos” megválasztásával is hozzájárulhat a hatékony működéshez. A menedzsment „tudatos” erőfeszítéseinek eredményeként például eltérő minőségű szolgáltatások alakulhatnak ki, erősödhet a nem tökéletes versenyzői árazási magatartás, és ezáltal növekedhet az oligopolisztikus járadék, és emelkedhet a nem kamatjellegű bevételek szerepe.

Az MNB szakemberei a statisztikai megközelítést felhasználó kutatás során az EU 25 tagállamának körülbelül két és fél ezer bankját vizsgálták a 1999 és 2003 közötti időszakban. Az eredmények megerősítették azt, hogy az országok közötti hatékonyságkülönbségek mértékét és időbeli alakulását nagyban befolyásolják a működési környezet adottságai és a menedzsment tudatos viselkedése. A régi és új EU-tagállamok bankrendszerei között mind költség-, mind pedig profithatékonyságban hatékonysági eltérés figyelhető meg a régi tagországok javára. Előbbi tekintetében 1999-ben a régi uniós országok bankrendszereinek több mint 35 százalékkal volt jobb a költséghatékonysága az újonnan csatlakozott tagállamok hitelintézeti szektorával összevetve, 2003-ban pedig ez a szám – fokozatosan csökkenve – valamivel több mint 20 százalékot tett ki. Ha nem lennének lényeges eltérések a működési környezetben, akkor a régi és új tagországok közötti tényleges különbözőség nagysága kisebb, a felzárkózási sebességé pedig nagyobb lenne, mint a működési környezet jelentős heterogenitása esetén. A teljes EU-n belüli konvergencia léte mellett ugyancsak kimutatható, hogy a régi és új tagországokon belül is homogenizálódnak a bankok költséghatékonysági szintjei. A profithatékonyság esetén csak abban az esetben lenne megfigyelhető hatékonysági többlet a régi tagállamok javára, ha nem lennének lényeges eltérések a működési környezetben.

- makrogazdasági környezet

- pénzügyi közvetítés mélysége

- piaci struktúra

- szabályozói környezet

2. a menedzsment „tudatos” magatartása

- a banki erőforrások allokálása

- technológiai lehetőségek kihasználása

- makrogazdasági környezet

- pénzügyi közvetítés mélysége

- piaci struktúra

- szabályozói környezet

2. a menedzsment „tudatos” magatartása

- a banki erőforrások allokálása

- technológiai lehetőségek kihasználása-->