Helyben járás a WTO-tárgyaláson
Már csak néhány hónap van hátra a Világkereskedelmi Szervezet dohai liberalizációs fordulójának keretében az érdemi tárgyalásokra, és a forduló egyik kiemelt témájaként indult szolgáltatáskereskedelem megnyitásáról szinte még meg sem kezdődtek a tárgyalások – mutatott rá a Világgazdaságnak nyilatkozva Major István, magyar WTO-nagykövet. Ráadásul a tavalyi hongkongi miniszteri értekezleten megszületett dokumentum április végében határozta meg a határidőt arra, hogy a felek megegyezzenek a tárgyalások legfontosabb paramétereiben, de ebből kimaradt a szolgáltatáskereskedelem. Pedig az eredeti szándékok szerint ez lenne a piacnyitás harmadik legfontosabb területe (a mezőgazdaság és az ipar mellett) – emlékeztetett a nagykövet. Mindenesetre a fejlődő országok egyértelmű törekvése, hogy marginalizálják a szolgáltatáskereskedem liberalizációjának témáját azt követően, hogy nem sikerült kivetetni azt a teljes forduló csomagjából.
A szolgáltatáskereskedelem ismét forró témává vált Genfben – tegnap volt ugyanis a határidő arra, hogy az úgynevezett plurilaterális folyamat keretében a tagországok benyújtsák saját igényeiket a nyitásra. Ennek lényege: a tagországok alkalmi koalíciókat kötnek egy-egy témában, közösen dolgoznak ki javaslatokat, s ezekkel keresnek meg egyenként egyes országokat. Például a hírek szerint az USA, az EU, Kanada, Japán és Svájc alkotott ilyen alkalmi érdekcsoportosulást a távközlési szolgáltatások témájában, s tették le közös indítványukat Indiának. A módszert az Európai Unió és az Egyesült Államok javasolta azzal a céllal, hogy lökést adjanak a tárgyalásoknak.
Ám csodafegyverként ez sem vált be – mondta kérdésünkre Major, aki nem tartja kizártnak, hogy az eredetileg elképzelt kétoldalú „alkudozáshoz” kell viszszatérni. A szokásos menetrend szerint azok a WTO-tagállamok, amelyek készek a nyitásra, kétoldalú alapon jelentik be igényeiket, illetve ajánlanak fel ezek fejében engedményeket az adott partnernek; ezeket a bilaterális megállapodásokat igyekeznek azután egy-egy országra lebontva egységesíteni.
Volt egy olyan törekvés is, hogy minőségi és mennyiségi kritériumrendszert határoznak meg a szolgáltatáskereskedelem liberalizációjának négy fő irányában, a helyben való szolgáltatás, a szolgáltatásexport, a megtelepedési jog és a munkaerő szabad mozgása terén. E négy közül az első kettőben viszonylag egyszerű a piacnyitás, nem úgy, mint a harmadikban és a negyedikben; így fordulhatott elő, hogy például az Egyesült Államok deklarálta, nem hajlandó nyitásra a munkaerő szabad mozgásában, miközben más területeken mennyiségben kompenzál. Ugyanakkor az Európai Unió olyan nyitást is felajánlott már harmadik országoknak, amilyet ma még az új tagállamok számára több régi tagország – így a németek és az osztrákok – nem. Ez volt az a pont, amikor Magyarország vétóval fenyegetőzött.
Ám tegnapi hírek szerint a WTO-ban még bíznak abban, hogy végül mégiscsak sikerül eredményt elérni. Erre utal például a szolgáltatáskereskedelem liberalizációjával foglalkozó testület elnökének, a mexikói Fernando de Mateo nagykövetnek a Financial Times által idézett kijelentése: nagyon optimista vagyok a tekintetben, hogy a plurilaterális folyamat eredményt hoz és lökést ad a tárgyalásoknak.
A nyitás területei
- helyben való szolgáltatás- szolgáltatásexport
- megtelepedési jog
- a munkaerő szabad mozgása
- szolgáltatásexport
- megtelepedési jog
- a munkaerő szabad mozgása-->
