Ki törődik valójában Kovács Pistivel?
Ki törődik Kovács Pistivel? – tette fel a kérdést kampányában az SZDSZ. A kérdés teljesen jogos, a válasz azonban annál is kelletlenebb, mint ahogy azt a szabaddemokraták képzelik. A felvetésnek van ugyanis egy rém egyszerű közgazdasági relevanciája, nevezetesen, hogy az eladósodás nem más, mint generációk közötti jövedelemújraelosztás, hiszen a jelenbeli fogyasztás a jövőbeli rovására valósul meg. Ennek fényében az tűnik Kovács Pisti barátjának, aki nem ígér, illetve nem követel olyan forrásokat, melyek csak eladósodással állíthatók elő.
Hát akkor nézzünk körül egy pillanatra, elsőként a politikusok között. Az elmúlt négy évben meredeken emelkedett az államadósság, köszönhetően annak, hogy a kormányzat összes jóléti intézkedése deficit növekedése árán tudott megvalósulni. Ehhez bizony végig asszisztált az SZDSZ is, hogy a Sulinet Expressz pénzszórásáról és egyéb felelős ügyekről már ne is beszéljünk. Választási ígéreteit tekintve a másik oldalnak sincs oka sok büszkélkedésre, mert azt minden jóindulatunkkal is csak egy halom demagóg maszlagnak lehet minősíteni.
Már a 13. havi nyugdíjat is kötvénykibocsátással finanszírozza az állam, a nyugdíjrendszer teljesen fenntarthatatlan, hogy jönne ehhez 14. havi kifizetés meg júniusi járulékcsökkentés? Miért nem akarnak a politikusok Kovács Pisti barátai lenni (legfeljebb néha annak tűnni)? Van erre egy kézenfekvő válasz: mert a közvéleményt sem érdekli Kovács Pisti.
A véleményvezér értelmiség mindig csak akkor érzékeny a jövő kárára történő fogyasztásra, ha azt épp a „másik oldal” követi el, egyébként csak a megértő bólogatás és a cinkos némaság marad. Így aztán érthető, ha a társadalom sem Kovács Pisti barátja. Nem gonoszságból, nem önzőségből, hanem mert (többek között a hibás berögződések, a jelentős jövedelemújrarendeződés és az alacsony pénzügyi kultúra miatt) nem is érti, hogy irreálisak az elvárásai, azok messze túlmutatnak a gazdaság jelenlegi teljesítményén. Erre a politika szívesen rájátszik, könnyebb ilyen reflexekre építeni, mint felelős álláspontot elfoglalni. „Rosszabbul élünk mint négy éve” – még a magyar panaszkultúrát ismerve is hihetetlen, hogy erre kampányt lehet építeni egy olyan országban, melynek legfőbb problémája, hogy már a jövőt fogyasztja. (MI)
