Kockázatos-e a hitelnövekedés?
A 2004-es EU-csatlakozás óta az új tagországokban az egyik legáltalánosabb makrogazdasági jelenség a magánszektornak nyújtott kölcsönök gyors növekedése. A hitelállomány emelkedése a legtöbb országban a 90-es években lezajlott bank- és adósságkonszolidációt követően jellemzően nagyon alacsony szintről kezdődött meg. Magyarországon 1999-től folyamatosan bővül a GDP-arányos hitelállomány, a régióban – különösen a balti országokhoz képest –, azonban nem tekinthető kiugrónak a magyar növekedés – állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank egyik készülő tanulmánya.
A teljes hazai hitelállomány emelkedése évi 20-25 százalék volt az elmúlt években. A teljes hitelállományon belül leggyorsabban a háztartási kölcsönök bővülnek, a lakástámogatási rendszer 2003. végi szigorítása óta ugyan folyamatosan csökken e komponens növekedési üteme, de továbbra is közel van a 30 százalékhoz.
A nemzetközi tapasztalatok szerint a gyorsuló hitelnövekedést a hazai megtakarításokon túl igen gyakran külső források is finanszírozzák, így a nagyon gyors bővülése gyakran jár együtt a folyó fizetési mérleg magas hiányával. Az IMF nemrégiben készült tanulmányának egyik legfontosabb megállapítása, hogy az elmúlt évtizedek adatai alapján a feltörekvő országokban a hitelboomok 75 százaléka vezetett bankválsághoz, és ennél is nagyobb arányban (85 százalék) árfolyamválsághoz.
A gyors hitelnövekedés időszakában további kockázatok forrása lehet a banki portfóliók minőségének romlása. A hitelezés emelkedése gyakran azt is jelenti, hogy bővül a kölcsönt felvevők köre, a korábban kockázatosnak ítélt szegmensekben is nő a hitelezés. Figyelembe véve, hogy a hitelfolyósítást követően az első időszakban jellemzően még nem jelentkeznek fizetési problémák, a hitelportfólió minősége csak később kezd romlani, amikor már jelentősen megnőtt a kockázatosabb hitelállomány a bankoknál.
A várható magyar folyamatok értékeléséhez hasznos támpontot nyújthat az elmúlt évtized két különösen tanulságos epizódjának elemzése, az ázsiai pénzügyi válsághoz vezető folyamatok, illetve az euró bevezetését megelőzően kezdődött hitelexpanzió több dél-európai országban. A délkelet-ázsiai országokban az 1997-es válságot megelőző években rendkívül erős volt a tőkebeáramlás, és a külső forrásokból jellemzően a magánszektor beruházásait finanszírozták. A jelenlegi közép-európai folyamatokhoz több ponton is hasonlóan alakultak az események Ázsiában: a nagyon gyors hitelnövekedés a régió egészét jellemezte, és a hitelezéssel együtt növekedett a belföldi szektorokban az árfolyamkockázat.
Előre tekintve, a középtávon várható magyar folyamatok szempontjából még relevánsabb példának tekinthető az euróövezeti csatlakozáshoz kapcsolódó hitelexpanzió. A hitelezés szempontjából meghatározó makrogazdasági változók közül az euróövezeti csatlakozás szinte mindegyikre kedvező hatást gyakorol, és ez különösen igaz a kevésbé fejlett tagországok esetében. Az euró bevezetése, illetve már az ehhez vezető konvergenciafolyamat során több országban igen gyorsan nőtt a hitelezés, a leggyorsabb növekedést Portugália produkálta, ahol 1997 és 2002 között a hitel/GDP arány megduplázódott.
A gyors hitelbővülés okai közül kiemelkedik a kamatkonvergencia hatása, számos országban – így pl. Portugáliában, Spanyol- és Olaszországban – jelentős mértékben csökkentek a nominális kamatok, ehhez mind a reálkamatok, mind az infláció mérséklődése hozzájárult. A kamatcsökkenés hatásán túl a gazdasági növekedés is kedvezően hatott a hitelezés bővülésére, e hatás legerősebben Írországban érvényesült. Az EKB ökonometriai becsléseinek eredményei megerősítik az elméleti összefüggéseket, az eurózóna hitelkeresletére a gazdaság növekedése, valamint a reálkamat és az infláció van a legnagyobb hatással. A makrováltozókkal jól megmagyarázható dinamika ellenére az euróövezet tagországai között igen jelentős eltérés van a hitel/GDP arányokban, és – némileg meglepő módon – a heterogenitást elsősorban a háztartási szektor eladósodottságának nagy szórása magyarázza. Az euróövezet tapasztalatai összességében azt mutatják, hogy a konvergencia időszakában még a nagyon gyors hitelexpanzió is fundamentálisan megalapozott lehet, a gyors növekedést azonban hirtelen lassulás, a hitelállomány stagnálása követheti, hozzájárulva a gazdaság bővülési ütemének tartós visszaeséséhez, ahogy ez Portugáliában is történt az elmúlt években.
Összességében a jelenlegi gyors hazai hitelbővülés egyaránt hordoz olyan jeleket, amely alapján kockázatosnak tekinthető és olyanokat is, amelyek az egyensúlyi felzárkózásra utalnak – állapítják meg a tanulmány szerzői. A hitelexpanzióból eredő kockázatokat erősíti a gazdaság tartósan magas külső finanszírozási igénye, valamint a természetes fedezettség nélküli háztartások körében is növekvő devizahitelezés. Az egyensúlyi felzárkózást támasztja alá az árstabilitás szintjére lecsökkent infláció, valamint a gazdaság stabil növekedése, az elmúlt évtizedben fokozatosan liberalizált tőkepiaci szabályozás, az uniós tagság.
A várható folyamatok szempontjából kulcskérdés, hogy a gazdaságpolitika biztosítani tudja-e az euróövezeti csatlakozáshoz vezető hiteles konvergenciapályát. A piaci szereplők szemében is hiteles konvergenciapálya és az ebből adódó kedvező jövedelemkilátások, a tovább csökkenő reálkamatok alapján a következő években is várható az egyensúlyi pályával konzisztens dinamikus hitelnövekedés. Mindazonáltal indokolt az óvatosság: a jelenlegi folyamatok nem elhanyagolható kockázatokat is jeleznek. Ezek csökkentése szempontjából kiemelkedően fontos, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók folyamatosan figyelemmel kísérjék a hitelezés fejleményeit, és szükség esetén aktív lépésekkel erősítsék a pénzügyi rendszer stabilitását. Másrészt szükséges az is, hogy a pénzügyi szektor szereplői is tisztában legyenek a jelenlegi makrogazdasági helyzetben a túlzott hitelexpanzióból fakadó kockázatokkal, és különösen az alapvetően kockázatosabb szegmensek (fogyasztási hitelek, devizahitelek) esetében legyenek fokozottan körültekintők a hitelnyújtás során.
