Mit üzen Magyarországnak a szlovák adóreform?
A szlovák adóreform bevezetésekor az adókulcsok csökkentése nem járt rövid távon az adóbevételek emelkedésével, és a kormány nem is számolt a költségvetésben azzal a hatással, hogy (a gazdaság fehéredésén és az adófizetői hajlandóság javulásán keresztül) ez a sajátos Laffer-hatás érvényesülne. A szlovák nemzeti bank igazgatótanácsának tagja kifejtette: fontosnak tartották, hogy a fiskális konszolidációt követően senki se fizessen több személyi jövedelemadót adót, mint azt megelőzően, és a reformok ne járjanak túl nagy jövedelemátrendeződéssel. A szegényebb rétegeknél az effektív jövedelemadó csökkent, ugyanakkor – az összes hatást figyelembe véve – a számítások szerint családi szinten nem változott jelentősen az adózás progresszivitása.
A változások két éve zajlottak le Szlovákiában egy összefogott fiskális konszolidáció céljával, így az adórendszer egységesítése egy átfogó pénzügyi reformba ágyazva valósult meg. A reform stabilizálta a szlovák gazdaságot, és helyreállította a költségvetést. Az adóreformmal egységes, 19 százalékos adókulcsot vezettek be a személyi jövedelemadóra, és 19 százalékon egységesítették az általános forgalmi adó kulcsát is.
A reformnak három fő célkitűzése volt. Elsőként az emberek motivációját akarták növelni a szociális háló elhagyására, a magasabb jövedelmi szint elérésére. Ennek legfőbb eszköze a szociális segélyek reformján kívül egy olyan motivációs csomag bevezetése volt, amely tartalmazta a bizonyos jövedelemszint alatti negatív adó megjelenését és a gyerektámogatást, ez 4800 koronás adókedvezményt jelent gyermekenként. Második célként a költségvetési hiány csökkentése jelent meg, a harmadik az emberek alapszintű megélhetésének biztosítása. Az első kettőnél sikert értek el: a motiváció növekedett, a költségvetési hiányt is sikerült csökkenteni, ám a megélhetés biztosítása nem mindenhol teljesült maradéktalanul. Nagy eredménynek számít, hogy a juttatásokból eredményesen kizárták azokat, akik nem szorultak rá, így csak a megfelelő emberek részesülnek belőle. Fontosnak tartották a kettős adózás megszüntetését, valamint hogy a családok többsége ne fizessen több adót, mint a reformot megelőzően. Az alacsony jövedelemszinten élő családosok alapvetően jól jártak az új adórendszerrel ott, ahol legalább egy kereső családtag van.
A szlovák kormánynak nem volt más választása, mint a konszolidáció és az egységes adókulcs bevezetése, ugyanakkor csökkenteni kellett az állam szerepét a gazdaságban. A 2002-es magas ikerdeficit jól mutatta, hogy változásokra van szükség. Világos célokat állítottak fel: a költségvetési hiányt 2007-re a 3 százalékos szint alá csökkenteni, s így a maastrichti kritériumoknak mielőbb megfelelni, középtávú pénzügyi rendeződést és decentralizációt végrehajtani. A mutatók nagyobb tisztasága és jobb átláthatósága céljából áttértek az Európai Unió által is használt ESA 95-ös rendszerre. A tervezési folyamatba két szakértői bizottságot is bevonva bevételi oldalról elvágták a politika beáramlásának lehetőségét. Bevezették az egyszázalékos szabályt, amelynek értelmében a bevétel emelkedésével nem járhat automatikusan együtt a kiadásnövekedés. Az adósságok és a likviditás felügyeletére létrehoztak egy bizottságot. Figyelemre méltó, hogy a szlovák gazdaságpolitika a kiadási oldalon is jelentős kiigazítást hajtott végre, igazából a hiánycsökkenés inkább ennek eredményeként valósult meg. A beruházásiak mellett mérséklődtek a kamatkiadások és a transzferek is.
Az átrendeződéssel szembeni jelenlegi elvárás, hogy középtávon növelje a motivációt, illetve folytatódjon a működő tőke beáramlása a gazdaságba. A szlovák gazdaságból korábban hiányzott a hosszú távra tervezés, amelyet most pótol az átrendeződés és a hosszú távú fenntarthatóságra való törekvés. (BP)
