Utolsó esély vagy jó pillanat?
Az államháztartási reformra vonatkozó diagnózis tekintetében gyakorlatilag teljes az összhang, konkrét receptekkel azonban alig néhányan álltak elő – így összegezhetők a Hungarian Business Leaders Forum és az ICEG Európai Központ által szervezett harmadik pénzügyi csúcstalálkozón elhangzottak. A szerkezeti átalakítások előtt vagy azzal együtt elkerülhetetlen a költségvetési kiigazítás, feltéve, ha a kormányzat komolyan gondolja a 2010-es euróátvételt.
Az államháztartás helyzetére tekintve nem kétséges, hogy változásokra van szükség, a változtatásokat pedig vagy az erős politika, vagy az erős piac kényszeríti ki – vázolta a gazdasági szakemberek krémjét felvonultató pénzügyi csúcson tartott előadásában Bod Péter Ákos. Az egykori jegybankelnök a nehézséget abban látta, hogy Magyarországon az elmúlt 15 évben a piaci megoldásokba vetett hit csökkent, ezzel párhuzamosan pedig gyengült a politikusok társadalmi elfogadottsága. Az a probléma, hogy a politika azt a képet festette a lakosság számára, mintha az egyes lépéseket csak akarni kellene, azoknak nincsen pénzügyi feltétele és következménye – nyilatkozta lapunknak Kovács Árpád. Az Állami Számvevőszék elnöke hozzátette: így a közügyeket irányító réteg saját maga foglyává vált, „szociális” pályára állítva az országot, amiből nehéz visszakozni, márpedig a reformokhoz nemekre is szükség van. A rendezvény díszvendége, Marek Belka volt lengyel kormányfő tapasztalataiból táplálkozva rámutatott, hogy a közös pénz melletti érvelés nehezebben adható el a közvélemény számára, mint például az EU-csatlakozás, ezért az elodázhatatlan átalakítások elfogadtatása problémát okozhat a döntéshozók számára. Válság idején azonban minden lehetséges – szögezte le.
A résztvevők többségi véleménye szerint az utolsó pillanatban vagyunk, hogy szervezett cselekvés keretében lépjünk a 2010-es eurózóna-csatlakozás eléréséért. Ez egyszerre kívánná meg a stabilizációt és az államháztartás szerkezeti átalakítását – emelte ki Bokros Lajos, a CEU egyetemi tanára. Előbbire konkrétummal is szolgált: a lakossági gázár-támogatási rendszert mostani formájában tanácsos lenne eltörölni és célzottá tenni, de az áfakulcsemelés is indokoltnak látszik. A volt pénzügyminiszteren kívül többek között az ÁSZ elnöke és Draskovics Tibor, szintén expénzügyminiszter is hangsúlyt helyezett a kiigazítás szükségességére. Stumpf István, a kancellária egykori vezetője élesebben fogalmazva megjegyezte: fel kell készülni a válság folyamatos jelenlétére, állandóan menedzselni kell azt. Meglátása szerint egyrészt a választások után azonnal pótköltségvetést kell készíteni, mert a mostani büdzsé alkalmatlan arra, hogy „elvigyen” az évtized végére az euróhoz. Másrészt szeptemberig elfogadható konvergenciaprogramot kell letenni az EU asztalára, harmadrészt pedig rövid időn belül véglegesíteni kell a második Nemzeti fejlesztési tervet.
Nagy érdeklődés kísérte Veres János, a szaktárca jelenlegi vezetője és Varga Mihály, a legnagyobb ellenzéki párt volt pénzügyminiszterének előadását, ők azonban nem okoztak csalódást, mivel mindketten óvakodtak a konkrétumoktól. Veres a szinte unalomig ismételt nyilatkozatát hangoztatva jelezte, megvan a politikai elhatározás az államigazgatás, az önkormányzati rendszer, az oktatás és az egészségügyet érintő döntések meghozatalára, amelyre reményei szerint június–júliusban sort kerítenek. Vitapartnere úgy fogalmazott: a 2010-es euróátvétel nem reménytelen, de minél később kezdi meg egy állam a felkészülést, annál nehezebb lesz elérni azt. Két momentum mindenféleképpen figyelemre méltó volt Varga beszédében. A politikus a helyi iparűzési adó fokozatos kivezetése mellett foglalt állást, és úgy vélte, a szakképzési rendszer alakításában minél nagyobb szerepet kell kapniuk a kamaráknak. (BR)
