BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Ajánlások a jövő fiskális politikájához

A szükséges államháztartási reformnak összhangban kell lennie az egyensúlyra vonatkozó követelményekkel. Mivel e két cél között rövid távon átváltás van, a deficit lefaragásához elképzelhető, hogy részben adók növelésére kell hagyatkozni – áll a jegybank két szakértője által készített tanulmányban, amely a fiskális politika stratégiai kérdéseivel foglalkozik. (Orbán Gábor–Szapáry György: Magyar fiskális politika: Quo vadis?) Az alábbiakban a szerzők főbb következtetéseit ismertetjük röviden.

Az államháztartási hiány tartósan magas szintje forrásokat von el a magánberuházások elől, növeli a külső adósságot, csökkenti a gazdaság hatékonyságát és a válságszerű korrekció veszélyét hordozza. A „fűnyíróelv” alkalmazásával csak átmeneti megtakarítás érhető el, mert a nyugdíj-, egészségügyi, oktatási és az államigazgatási rendszerből olyan hosszú távú determinációk következnek, amelyek reformja nélkül a hiány újratermelődik.

Az alacsony aktivitás és a szürkefoglalkoztatottság nagy aránya miatt az adóalap szűk, viszont az állami szolgáltatásokból az aktívaknál sokkal szélesebb kör részesül. Emiatt adóreform lenne célszerű, amely fehéríti a gazdaságot, hosszú távon növeli az ország versenyképességét és elősegíti a munkahelyteremtést. Ilyen lehet a munkaerőt terhelő adók csökkentése, ennek „gazdaságfehérítő” hatása azonban csak fokozatosan érvényesül, így ahhoz, hogy a hiány ne növekedjen, a kiadásokat is mérsékelni kell.

A szociális transzferek rendszerének szintén ösztönöznie kell a munkavállalást, ez Magyarországon nem valósul meg. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkanélküliek át- és továbbképzésére. Magasak az oktatási rendszer kiadásai is, mert a diákok számának visszaesését nem követte a tanárok számának arányos mérséklődése. Az általános iskolai oktatásban az egy tanárra jutó diákok száma tíz, míg az EU25-ben ez az arány átlagosan 14.

Az egészségügyi rendszer forráshiányos, sokszor alacsony színvonalú az ellátás és pazarló a gazdálkodás. A százezer főre jutó kórházi ágyak száma 784, ez jóval magasabb, mint az EU régi tagállamainak átlaga (572). Egy főre vetítve sokkal többet költünk gyógyszerekre, mint a kelet-közép-európai régió többi országában vagy akár az OECD-országokban átlagosan. Szükséges a túlfogyasztás problémájának kezelése, például vizitdíjak és egyéni hozzájárulás (co-payment) formájában, illetve a magán-egészségbiztosítási rendszer erősítésével.

A nyugdíjrendszer a reform ellenére ma sem képes jelentős, a GDP két százalékára rúgó költségvetési többletforrások nélkül működni. A jövőben a várható élettartam növekedésével lépést kell majd tartania a nyugdíjkorhatárnak, illetve megfelelő ösztönzőket kell a nyugdíjformulába építeni annak érdekében, hogy a munkavállalók a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig a munkaerőpiacon maradjanak.

Az önkormányzati finanszírozás transzparenciája és tervezhetősége tekintetében Magyarország elmarad a többi új tagállamtól. A kiadások kontrollálhatósága érdekében a szabályalapú finanszírozás súlyának növelésére lenne szükség.

A költségvetési fegyelem krónikus hiányára kínálkozó egyik megoldás a fiskális szabályok felállítása. Ezek szűkítik a lehetőségeket a hiány növelésére vagy az adóztatás hosszú távú fenntarthatósággal össze nem egyeztethető változtatására. Más javaslatok független „fiskális politikai tanács” felállítását sürgetik. Ennek feladata az államadósság fenntarthatóságával és a konjunktúraciklussal összhangban lévő éves államháztartási hiány szintjének megállapítása lenne. (MI)

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.