Állami földeladás politikai felhangokkal

Március harmadikától eddig nem tapasztalt események zajlanak a hazai földpiacon: a Nemzeti Földalap (NFA) megkezdte az állami tulajdonban lévő területek egy részének értékesítését. A tranzakció lényege, hogy az NFA igyekszik túladni azokon a földeken, amelyek (újbóli) privatizációját nem akadályozzák hosszú távra érvényes bérleti szerződések vagy más komoly hasznosítási kötöttségek.

Az értékesítések hivatalos filozófiája, hogy a gazdálkodók olyan területekhez jussanak, amelyekkel meglévő birtokaikat életképes nagyságúra bővíthetik. Ezzel az NFA egyfajta tudatos birtokpolitikát valósítana meg. A termelők megerősítése azért is fontos lehet, mert 2011-ben befejeződik annak a vásárlási moratóriumnak az első szakasza, amely alatt Magyarország – az EU-csatlakozási megállapodás értelmében – kitilthatja földpiacáról más uniós tagországok állampolgárait. Bár a határidőt elvileg három évvel meg lehetne hosszabbítani, nem vehető biztosra, hogy Brüsszel hajlandó lesz hozzájárulni a derogációs szabályok fenntartásához. Így elfogadhatónak tűnik az az érvelés, amely szerint már most be kell indítani azokat a többéves programokat, amelyek a kereslet növekedéséig garantálhatják a földek magyar kézben tartását.

A „szabályozási kényszer” mellett tetten érhető a földprivatizáció gazdasági indoka is, mivel a területek hasznosítása magánkézben hatékonyabbnak látszik, mint állami tulajdonban. Alapvetően ebből az álláspontból indulnak ki azok is, akik azt szorgalmazzák, hogy az eladásra kijelölt területek néhány hét alatt, vagyis még az érdemi tavaszi munkák beindulása előtt gazdát cseréljenek. Ez esetben ugyanis nem kellene attól tartani, hogy az értékesített földek egy évre kiesnek a termelésből.

Az NFA most az árveréses és pályázatos eladási módszert alkalmazza, de a két technika közül gyors adásvételeket csak az előbbi tesz lehetővé. A szervezet tizenöt napon belül megállapodást köt a nyertesekkel, ha azok a liciteket követő három napon belül fizetnek. A pályázatoknál viszont az eljárás jóval hosszadalmasabb a harmincnapos beadási és a hatvannapos elbírálási határidő miatt. Ezenkívül további negyvenöt napra is szükség lehet, ha a pályázatokon nem olyanok nyernek, akik a termőföldek úgynevezett elővásárlási sorrendjében az első helyen állnak. Ekkor ugyanis lehetővé kell tenni a számukra, hogy nyilatkozhassanak arról, nem akarják-e inkább maguk megvenni az állami területeket a pályázaton kialakult feltételekkel.

Egyelőre semmilyen hivatalos magyarázat nem látott napvilágot arról, mi alapján adja el az NFA egyik vagy másik módszerrel a kijelölt területeket. A hirdetményekből mindenesetre kiderül, hogy a szervezet az árveréseket döntően a 10 hektár alatti kisebb földeknél rendezi meg. Gyanítható az is, hogy a licitek élveznek előnyt ott, ahol a területeknek nincs használójuk, még ha nagyobb egybefüggő birtokokról van is szó. (Az eladásra szánt földek azonban nem haladják meg a 100-110 hektárt.) A pályázatoknak viszont akkor lehet értelmük, ha az eddigi bérlők meg szeretnék venni a területeket, de ehhez az NFA a továbbhasznosítási terveket is meg akarja ismerni.

Nem minden piaci szereplő ítéli azonban ennyire tisztának az eladási szándékokat, és mögöttük „szavazatszerzési kampányfogást, klientúraépítő akciót” sejt. Kétségtelen, hogy az eladás időzítése – finoman fogalmazva is – szerencsétlen az országgyűlési választások közelsége miatt. Habár négy évvel ezelőtt, a két választási forduló között a Fidesz vezette koalíció is kísérletet tett az eladásokra, ez egyáltalán nem lehet indok arra, hogy a mostani kormány is elkésett hajrába kezdjen. Természetes, hogy a rossz időpontválasztás az értékesítéseknek politikai felhangot ad, végső esetben pedig – ellenzéki indíttatású – gazdatüntetésekre is ürügyül szolgálhat.

További félreértések származhatnak abból, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az NFA-s területek értékesítését „állami földosztásként” harangozta be egy tavalyi battonyai gazdafórumon. A most beindított tranzakció a bejelentettől nemcsak abban különbözik, hogy szó sincs ingyenes vagyonjuttatásról, hanem abban is, hogy az eladásra kínált terület kicsi. A földalap 1,5 millió hektárnyi földet (erdőt) kezel, de ebből egyes hírek szerint rövid távon legfeljebb 40-50 ezret tud (kíván) eladni, és az értékesítésre egyelőre még kevesebbet, mindössze néhány ezer hektárt készített elő. A nagyobb arányú privatizációt alapvetően az akadályozza, hogy az NFA-s földek jelentős részét – általában húszéves időtartamra – gazdasági társaságok bérlik.

Éppen e korlátozott állami földkínálat a gátja annak, hogy a kormány az NFA-s területekkel jó birtokpolitikát valósítson meg, és emiatt a mostani értékesítés (átfogó) sikere is megkérdőjelezhető. Lehet, hogy a földalap egységesítette az állami területek vagyonkezelését és javított azok hasznosításán az elmúlt négy évben, de tevékenysége mégis főként arra szorítkozott, hogy különböző programokkal életjáradék fejében néhány tízezer hektár földet megvett az erre rászorulóktól. Így inkább szociális feladatokat látott el a földpiaci és birtokviszonyok érdemi befolyásolása helyett.