Az ötlet még csak ötletszintű
A grémium két körben vélelmezhetné a büdzsé tervezetét: először akkor, amikor a kormány elkészíti, majd sort kerítene erre a parlamenti vitát követőn is. Véleményt egy plusz egyszer tehetne; „senkinek sem érdeke, hogy csússzon a költségvetés elfogadása”, már az is presztízsveszteség lenne, ha visszaadja a javaslatot – magyarázta a fideszes politikus.
A költségvetési tanács felállítására azért van szükség, mert törvény már nem elegendő arra, hogy féken tartsa a túlköltekezést – indokolta a testület létrehozását Varga Mihály. Mint még elmondta, a független intézmények általában jól töltik be szerepüket, a testület működésével a költségvetés átláthatóbbá válhatna, s kisebb lenne a hiány is, amely alacsonyabb adóterhet jelentene az állampolgárok számára. Azt a Fidesz alelnöke is elismerte, hogy a javaslat itthon sem új, s már más országok is működtetnek hasonló testületeket. Az alapprobléma az, hogy az államháztartási hiány számai rendre nem felelnek meg a parlament által elfogadott törvénynek, a túlköltekezésnek bizalomrontó hatásai vannak, s megdrágítja a gazdaság működését – mondta még a politikus.
Ha az elfogadott költségvetést mégsem tartja a kormány, akkor a Fidesz tervei szerint a kormányfő és a miniszterek javadalmazása is csökken, ám hogy miként, ma még nem tudni. Törvényt ehhez nem módosítanának; belső szabályozással rendeznék, hogy vagy havi fizetésüket vesztik el a miniszterek, vagy százalékos elvonásban részesülnek.
Kovács Árpád, az ÁSZ jelenlegi elnök támogatná a költségvetési tanács létrehozását. Egy laptársunknak azt is elmondta, szerinte a testületnek nem azt kellene vizsgálnia, hogy a költségvetési tervezet megfelel-e a formális előírásoknak, hanem azt, hogy koncepciója összhangban van-e az uniós, illetve a hazai gazdasági és politikai célokkal.
Járai Zsigmond, a MNB elnöke a Reutersnek nyilatkozva szintén egyetértett a fiskális testület létrehozásának ötletével. Az esetleges részvételét illetően megjegyezte, hogy az „nem jegybanki kérdés”. Szerinte a grémiumnak csupán azt kellene figyelnie, a büdzsé reális-e. (BR–TE)
Vélemény
Barcza György, Az ING Bank vezető elemzője: „Általánosságban jó, hogy hoszszú távú szempontok megjelennének a költségvetési politikával kapcsolatban, de nem minden körülmények között szerencsés a fiskális tanács létrehozása. Nem biztos, hogy Magyarországon »megérett« a helyzet erre. A költségvetési politika és a társadalom még a tanulás fázisában van abban az értelemben, hogy meg kell érteni, az állami túlköltekezés káros. Amikor az megtörténik, akkor az egyensúlyi költségvetést mint erényt a saját politikai táborukkal szemben is képviselő személyekből »kikristályosodhat« egy ilyen grémium. Elébe menni ennek a folyamatnak nem lenne túlságosan szerencsés. Most a büdzsét illetően az EU jelenti a külső nyomást, hitelesebb intézményt nehéz lenne magunktól »gyártani«. A politikai váltógazdálkodás körülményei között előfordulhat, hogy az egyik kormány alatt kinevezett tagok a másik kabinet fiskális politikáját blokkolnák.”Forián Szabó Gergely, A CA IB alapkezelő elemzője: „Ha nem is új, de szakmailag mindenképpen hasznos ötletről van szó, a fiskális politika kontrollja ugyanis a jelenlegi rendszerben nem biztosított. Az elmúlt években a mindenkori kormányszervek egyre gátlástalanabb módon vették semmibe a parlament által elfogadott költségvetési kereteket s az EU-nak elküldött kormányzati vállalásokat. Mindez sokat ártott az ország hitelességének, és aláásta a 2010-es euróbevezetés esélyeit. A magyar gazdaság iránti befektetői bizalom erősítésének leghatékonyabb módja lenne az állami pénzügyek fegyelmezett kezelése. Az államháztartási törvény kereteinek feszegetése és az ÁSZ kritikáinak rendszeres semmibevétele láttán kézenfekvőnek tűnik egy komolyabb hatáskörű és a rövidlátó haszonlesési szempontokon felülemelkedni tudó szakmai testület felállítása, hogy a gazdaságpolitikában a hosszú távra vonatkozó közérdeknek több szerep juthasson.”
Csaba László, A Közép-európai Egyetem professzora: „A fiskális tanács intézménye több országban is gyökeret vert, elég csak Németországot vagy Ausztráliát említeni. Nem árt kicsit korlátozni a politikusok mozgásterét az államháztartás terén a döntéshozatali folyamatban. Erre alkalmas lehet a testület. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, ahol a közpénzügyek területén sikerült jelentős javulást elérni, ott előbb közmegegyezés született a politikusok kezének valamilyen mértékű megkötése ügyében, és csak ezt követően állították fel a grémiumot. Fordítva nem jön el a kívánt eredmény. A tanács feladata lehetne egyrészt, hogy számszerűsítse a büdzséhez kapcsolódó javaslatok kihatását, rávilágítva, hogy az igények megvalósítását valakinek finanszíroznia kell. Érdemes lenne bizonyos döntési jogkörökkel is felruházni. A tagok kinevezési rendjét szabályozni kell, erre példaként szolgálhat akár a monetáris tanács tagjainak kinevezési gyakorlata.”
Duronelly Péter, A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója: „Önmagában véve jó ötlet a testület felállítása, ám amikor ezt egy volt kormányfő »dobja be« a köztudatba, felmerül a kérdés, hogy miért éppen most jutott eszébe előhozakodni ezzel a javaslattal. Szerencsésebb lenne egy költségvetési hivatalt létrehozni, ahol a szakapparátus számításokat végezne a büdzsét értintő elképzelések, jogszabály-módosítások rövid és hosszú távú hatásairól (és előírni, hogy enélkül az adott jogszabály nem kerülhet a parlament elé). »Külsős« szakemberekre – mint például az ÁSZ vagy az MNB mindenkori elnökére – nincs szükség. A hivatalnak nem szabadna, hogy feladata legyen javaslatok megfogalmazása, a költségvetési törvénytervezet visszadobása, és óvakodnia kell a politikai felhangokkal járó megnyilvánulástól. Szükség lenne ilyen intézményre, hiszen az államháztartás helyzetéről, az egyes lépések egyenlegre gyakorolt hosszú távú hatásáról nincs elég információ.”
Forián Szabó Gergely, A CA IB alapkezelő elemzője: „Ha nem is új, de szakmailag mindenképpen hasznos ötletről van szó, a fiskális politika kontrollja ugyanis a jelenlegi rendszerben nem biztosított. Az elmúlt években a mindenkori kormányszervek egyre gátlástalanabb módon vették semmibe a parlament által elfogadott költségvetési kereteket s az EU-nak elküldött kormányzati vállalásokat. Mindez sokat ártott az ország hitelességének, és aláásta a 2010-es euróbevezetés esélyeit. A magyar gazdaság iránti befektetői bizalom erősítésének leghatékonyabb módja lenne az állami pénzügyek fegyelmezett kezelése. Az államháztartási törvény kereteinek feszegetése és az ÁSZ kritikáinak rendszeres semmibevétele láttán kézenfekvőnek tűnik egy komolyabb hatáskörű és a rövidlátó haszonlesési szempontokon felülemelkedni tudó szakmai testület felállítása, hogy a gazdaságpolitikában a hosszú távra vonatkozó közérdeknek több szerep juthasson.”
Csaba László, A Közép-európai Egyetem professzora: „A fiskális tanács intézménye több országban is gyökeret vert, elég csak Németországot vagy Ausztráliát említeni. Nem árt kicsit korlátozni a politikusok mozgásterét az államháztartás terén a döntéshozatali folyamatban. Erre alkalmas lehet a testület. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, ahol a közpénzügyek területén sikerült jelentős javulást elérni, ott előbb közmegegyezés született a politikusok kezének valamilyen mértékű megkötése ügyében, és csak ezt követően állították fel a grémiumot. Fordítva nem jön el a kívánt eredmény. A tanács feladata lehetne egyrészt, hogy számszerűsítse a büdzséhez kapcsolódó javaslatok kihatását, rávilágítva, hogy az igények megvalósítását valakinek finanszíroznia kell. Érdemes lenne bizonyos döntési jogkörökkel is felruházni. A tagok kinevezési rendjét szabályozni kell, erre példaként szolgálhat akár a monetáris tanács tagjainak kinevezési gyakorlata.”
Duronelly Péter, A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója: „Önmagában véve jó ötlet a testület felállítása, ám amikor ezt egy volt kormányfő »dobja be« a köztudatba, felmerül a kérdés, hogy miért éppen most jutott eszébe előhozakodni ezzel a javaslattal. Szerencsésebb lenne egy költségvetési hivatalt létrehozni, ahol a szakapparátus számításokat végezne a büdzsét értintő elképzelések, jogszabály-módosítások rövid és hosszú távú hatásairól (és előírni, hogy enélkül az adott jogszabály nem kerülhet a parlament elé). »Külsős« szakemberekre – mint például az ÁSZ vagy az MNB mindenkori elnökére – nincs szükség. A hivatalnak nem szabadna, hogy feladata legyen javaslatok megfogalmazása, a költségvetési törvénytervezet visszadobása, és óvakodnia kell a politikai felhangokkal járó megnyilvánulástól. Szükség lenne ilyen intézményre, hiszen az államháztartás helyzetéről, az egyes lépések egyenlegre gyakorolt hosszú távú hatásáról nincs elég információ.”-->
