Büntetővámok ázsiai cipőkre

Az Európai Bizottság tegnap adott felhatalmazást Peter Mandelsonnak, hogy elrendelheti a dömpingellenes pótvámok beszedését. Ha addig nem lesz megállapodás, akkor április 7-től rónak ki kezdetben 4 százalékos terhet, ezt később szakaszosan 19,4 százalékra növelik a Kínából és 16,8 százalékra a Vietnamból behozott lábbelik bizonyos kategóriái esetében. Brüsszel elutasította a két kormány azon kérését, hogy ottani költségadatokat vegyen alapul a dömpingvizsgálatok céljára. A bizottság azzal érvelt, hogy a szóban forgó könnyűipari ágazat üzemei nem piacgazdasági feltételek között termelnek. A számítások céljára ezért a brazil költségviszonyokat vették alapul az EU szakemberei.

A két ország nevében eljáró jogi megbízottak méltánytalannak találták a bizottság megközelítési módját, és kijelentették, hogy Peking esetleg a Világkereskedelmi Szervezetnél tesz panaszt. Vietnam számára ez az út járhatatlan, ezért elképzelhető, hogy az Európai Bírósághoz fordul, itt azonban meglehetősen szerények számára az érdekérvényesítés esélyei. Brüsszel szemlátomást tanult a tavalyi textilvita idején tapasztalt káoszból és a fenyegető áruhiányból, ezért – mint a Bloomberg emlékeztet – a kiegyenlítő vámterhet csak fokozatosan emeli, nehogy túl nagy zavart okozzon a már lekötött, de később beérkező tételek költségeinek kezelésében.

Az EUpolitix rámutat, hogy a tagállamokat ez a vita ugyanúgy megosztja, mint a tavalyi textilkonfliktus: a kereskedelmüket gyorsabban liberalizáló északi tagállamok már korábban jelentős cipőgyártó kapacitásokat helyeztek ki az ázsiai térségbe, és tiltakoznak a beviteli vámok emelése ellen, ez páronként mintegy 10 euróval emeli az árakat. A dél-európai országokban viszont még most is vannak jelentős és a verseny által fenyegetett üzemek, ezért az ottani kormányok nagyobb kiegyenlítő vámokat követeltek. Az EU-ban 2001 óta 30 százalékkal csökkent a lábbeligyártás, és az árak is hasonló arányban mérséklődtek.