Ki fogja meggyógyítani Európa „beteg emberét”?
„A mostani a legrosszabb és leghosszabb választási kampány” – panaszolta Luca Cordero di Montezemolo, a Confindustria és a FIAT autógyár elnöke. A tavalyi regionális választások óta folyamatos kampány (amit „a populizmus kanerváljának” titulált) szerinte 18 hónapnyi tétlenséget eredményezett a gazdaságpolitikában. Ami azonban talán még nagyobb baj, az az, hogy a voksokért folytatott harc során a gazdaság valós problémái alig kaptak figyelmet. „Ha odafigyelünk erre a borzalmas kampányra, nehéz meghallani benne olyan szavakat, mint az ipar vagy a versenyképesség. Pedig Olaszországnak sürgÕs és népszerÛtlen szerkezeti reformokra van szüksége” – vallja Montezemolo.
Ezzel a véleménnyel a közgazdászok kivétel nélkül egyetértenek, hiszen Berlusconi miniszterelnöksége alatt az olasz gazdaság a második világháború óta legmélyebb válságába süllyedt. A leggazdagabb olasz üzletember hatalomra kerülése elÕtt „szerzÕdést” kínált a választóknak, amelyben többek között a munkanélküliség megfelezését, a személyi jövedelemadó radikális csökkentését, és számos vállalkozásbarát szabályozási reform megvalósítását ígérte. Ehhez képest az állástalanok kilencszázalékos rátája csökkent ugyan a Berlusconi-érában, de csak 7,7 százalékig és fÕleg annak köszönhetÕen, hogy legalizáltak 650 ezer, korábban feketén dolgozó külföldit (ez megnövelte a foglalkoztatottak statisztikailag kimutatott számát, következésképpen automatikusan csökkentette a munkanélküliségi rátát). A vállalkozásbarátnak hirdetett átalakítások lesújtó eredménye az állami beavatkozás felerÕsödése lett: a Heritage Foundation gazdasági szabadságot értékelÕ listáján Olaszország a 26. helyrÕl a 42.-re csúszott vissza az elmúlt négy évben. Az adócsökkentések hatása pedig a fogyasztás növekedésében nem érzÕdött – az államháztartási hiány felduzzadásában viszont annál inkább.
A kilencvenes évek vége óta az olasz gazdaság növekszik a leglassabban a vezetÕ ipari hatalmak között, még Németországot is „sikerült” alulmúlnia. 2002 óta gyakorlatilag stagnálás figyelhetÕ meg (az éves átlagos növekedés 2002–2005 között 0,3 százalék volt, ez pedig már a mérési hibahatár környékét súrolja). A versenyképességi ranglistákon egyre lejjebb csúszik Itália, a legtöbb összeállításban már Magyarország és jó néhány más kelet- és közép-európai ország mögött kullog. A londoni CER friss versenyképességi elemzésében például Olaszország már csak a 23. helyen áll a 25 EU-tagállam között (VG, március 21., 5. oldal).
Ezzel párhuzamosan az államháztartási hiány túlságosan magasra szökött. 2001 óta (egy esztendÕ kivételével) folyamatosan a stabilitási paktumban engedélyezett három százalék fölött volt a GDP-arányos deficit, tavaly már 4,3 százalékra szökött. Nem véletlen tehát, hogy ma sokan az olasz gazdaságot tartják Európa elsÕ számú „beteg emberének”.
Olaszországnak a kutatás-fejlesztés terén is sürgÕs reformokat kellene végrehajtania. A Confindustria úgy látja, szinte csak a nagy cégek végeznek k+f tevékenységet. Ráadásul túl sok a kutatásokat támogató intézmény, a kisebb vállalkozások sokszor nem is tudják, melyikhez kell fordulni, ha támogatást szeretnének kapni. Jobban kellene összpontosítani a kutatási területeknél is, mert ma túl sok témára forgácsolják szét az állami támogatásokat, ahelyett, hogy néhány valóban fontos területre koncentrálnának, mint például a nano- vagy a biotechnológia – véli Massimo Sarmi, a Poste Italiane vezérigazgatója. Montezemolo pedig a közelmúltban az egyetemi kutatóhelyek és az üzleti szféra közötti szorosabb kapcsolatok kialakítását hiányolta.
Az energiapolitikában is komoly változtatásokat várnak az új kormánytól az olasz munkaadók, miután az év eleji gázellátási válság Olaszországban is a cégek energiafelhasználási szokásaiba való beavatkozást eredményezett. A Confindustria azt szeretné elérni, hogy a következÕ öt évben 20 százalékkal csökkenjenek a vállalati szféra energiaköltségei. Ehhez a túlzott gázfüggÕség oldására, a szén és a megújuló energiahordozók felhasználásának növelésére van szükség egy olyan országban, amelynek sem komoly szénhidrogén-lelÕhelyei, sem atomerÕmÛve nincs. Egyesek szerint ez utóbbi sem tartható: „Komoly vitát kellene nyitni a nukleáris energiáról” – javasolja Michele Preda, a Marazzi csempegyártó vezérigazgatója.
A cégek zöme persze maga is keresi a kiutat a gazdasági válságból. Ezt sokan a külföldi terjeszkedésben találják meg: az olasz tÕke Magyarországon például összesen körülbelül kétmilliárd dollárt fektetett be 1989 óta. Egyre többen ismerik fel azonban azt, hogy saját maguknak is át kell alakulniuk. A gazdaságban hagyományosan a családi kézben lévÕ kis- és középméretÛ cégek domináltak – jellemzÕ adat, hogy a világ hetedik legnagyobb gazdaságában a tÕzsdén jegyzett cégek száma még néhány éve is csak háromszáz körül mozgott. Éppen az elÕbb említett Marazzi csempegyár példája mutatja azonban az utóbbi idÕben mind gyakrabban megfigyelhetÕ átalakulást: a hazánkban is másfél tucatnyi hivatalos kereskedelmi képviseletet fenntartó, sassuolói központú családi cég néhány éven belül elÕször magánbefektetÕket vont be a társtulajdonosok közé, majd megjelent a milánói tÕzsdén is. SzakértÕk szerint a tÕkebevonás érdekében jó néhány tucatnyi vagy akár több száz családi cég is hasonló utat választhat a következÕ években.
A kormányfÕjelöltek fÕbb ígéretei
Silvio Berlusconi(Forza Italia):
A személyijövedelemadó-terhek csökkentése
A társasági adó csökkentése
Áfacsökkentés a turisztikai szolgáltatásoknál
Ingyenes tömegközlekedés az idÕseknek
Minimálnyugdíj emelése
Romano Prodi
(L’Unione):
Társadalombiztosítási járulékok csökkentése
Több tb-juttatás az ideiglenesen foglalkoztatottaknak
Kedvezményes hitelek a gyermekes családoknak
Az elfogadott nyugdíjreform „felvizezése”
(Forza Italia):
A személyijövedelemadó-terhek csökkentése
A társasági adó csökkentése
Áfacsökkentés a turisztikai szolgáltatásoknál
Ingyenes tömegközlekedés az idÕseknek
Minimálnyugdíj emelése
Romano Prodi
(L’Unione):
Társadalombiztosítási járulékok csökkentése
Több tb-juttatás az ideiglenesen foglalkoztatottaknak
Kedvezményes hitelek a gyermekes családoknak
Az elfogadott nyugdíjreform „felvizezése”-->
