Lisszabon: lassan, de biztosan

Térségünk többi országához képest jó, a régi EU-tagállamokhoz képest viszont elég gyenge eredményt ért el Magyarország a lisszaboni célkitűzések megvalósítása terén. A londoni CER kutatóintézet által készített és tegnap José Manuel Barroso európai bizottsági elnök által bemutatott rangsor a foglalkoztatási, kutatás-fejlesztési és egyéb versenyképességi célok teljesítését vizsgálja a huszonöt tagországban, továbbá Romániában és Bulgáriában. Utóbbiak – Lengyelország társaságában – a sereghajtó szerepét töltik be, de az új tagországok egyike sem került be a lista első tíz helyére. Ez a Bruxinfo megfogalmazása szerint lerombolja az angol nyelvű sajtó azon közhelyét, hogy az „új Európa” versenyképességét és dinamizmusát tekintve megelőzi a nyugati államok dinoszauruszait.

A régi tagországoknak azonban szemlátomást jót tett a bővítéssel érkezett impulzus. Barroso szerint az új tagállamok versenye Német- és Franciaországot is mozgásba lendítette, így az unió egészében véve lassan, de biztosan a huszonötök állam- és kormányfői által meghatározott liszszaboni célok megvalósítása felé halad. Párizs a foglalkoztatottsági mutatók javulása miatt lépett előbbre, Ausztria pedig azzal tudott dobogós helyre kerülni, hogy rugalmasabbá tette a munkajogi szabályokat. Dánia elsősége egyébként azt is mutatja, hogy a rugalmas, piacbarát munkaügyi törvények nem zárják ki a magas szintű szociális ellátást: Koppenhága nagyon hatékony át- és továbbképzési programokat biztosít a rászorulóknak.

A végső lisszaboni cél – tehát, hogy Európa a világ legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon – persze még messze van. A 2000-ben útnak indított, majd tavaly megújított tízéves stratégia megvalósulásához húszmillió álláshely hiányzik, a tengerentúli versenytársakkal szembeni lemaradás a versenyképességben pedig nemhogy csökkenne, de inkább nőni látszik – összegzi a CER jelentése.

A CER mellett a napokban a brüsszeli Bruegel Intézet is kiadott egy jelentést a lisszaboni folyamatról. Ez is elég drámai képet fest a tagállamok teljesítményéről, jóllehet nem közvetlenül a célok megvalósulását vizsgálja. Az 1–12-ig terjedő skálán a huszonötök átlagosan 5,8 (Magyarország 5) pontot kaptak a nemzeti reformprogramok társadalmi beágyazottságára, tehát arra, milyen mértékben vesznek részt a parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom a programok alakításában. A szerzők szerint vigyázni kell, nehogy elvétse az EU a lisszaboni agenda felé vezető utolsó kijáratot.

1. Dánia

2. Svédország

3. Ausztria

4. Nagy-Britannia

8. Franciaország

10. Németország

15. Magyarország

22. Szlovákia

23. Olaszország

24. Bulgária

25. Románia

26. Lengyelország

Forrás: VG-gyűjtés

1. Dánia

2. Svédország

3. Ausztria

4. Nagy-Britannia

8. Franciaország

10. Németország

15. Magyarország

22. Szlovákia

23. Olaszország

24. Bulgária

25. Románia

26. Lengyelország

Forrás: VG-gyűjtés-->