Mérleg a területfejlesztésben

A II. Nemzeti fejlesztési terv (II. NFT) alapvetően átalakítja a társadalom szemléletét: a tervezésben méltó helyére emeli a területfejlesztést azzal, hogy a 2007 és 2013 között megvalósuló fejlesztésekben fő súlypont lesz a régió – hangsúlyozta Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter az évforduló alkalmából. Az Országos Területfejlesztési Tanács ünnepi ülésén hasonlóan vélekedett Sarudi Csaba, az Országos Területfejlesztési Hivatal elnöke is. Szerinte a 1996. évi XXI. törvény távlatos gondolkodást indított el, hatására paradigmaváltás következett be, egyre inkább jellemző az alulról – a kistérségektől a megyéken és a régiókon átívelő – építkező tervezés Magyarországon.

Az Európai Unió alapelveinek megfelelő törvény a kistérségi önkormányzati társulások erősítésével, a megyei, regionális és országos szintű területfejlesztési tanácsok létrehozásával a programozás és tervezés, illetve középszinten a decentralizáció feltételrendszerét teremtette meg Magyarországon.

A magyar területfejlesztési intézményrendszer amellett, hogy decentralizációs folyamatokat indított el, kereteket biztosított a területfejlesztés szereplőinek együttműködéséhez országos (Országos Területfejlesztési Tanács), valamint különböző regionális szinteken. Az intézményrendszer kiépülésével biztosítottá vált a fejlesztési alapelvek, hangsúlyosan a szubszidiaritás, decentralizáció, partnerség, addicionalitás érvényesülése.

A hét tervezési-statisztikai régió egyre nagyobb szerepet játszik a tervezésben, és decentralizált forrásaik is jelentősen növekedtek. Azokban a régiókban, amelyek ökológiai, természetvédelmi, idegenforgalmi vagy településszerkezeti szempontból együttes problémakezelést kívánnak (Balaton, Tisza-tó, Velencei-tó és a budapesti agglomeráció), térségi fejlesztési tanácsok működnek.

Az I. Nemzeti fejlesztési terv (2004–2006) európai uniós támogatással megvalósuló céljai a versenyképesebb gazdaság, a humánerőforrás fejlesztése, a jobb minőségű környezet- és alap-infrastruktúra, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlődés voltak – emlékeztetett Kolber István. Ezek elérését öt operatív program segíti, közülük is kiemelkedik a regionális fejlesztés operatív program (rop), amelynek sajátossága, hogy a fejlesztési források mintegy 75 százalékát a legfejletlenebb régiókban (Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl) használják fel.

A csatlakozás óta az Interreg közösségi kezdeményezés keretében Magyarország összesen nyolc programban vesz részt 2004–2006 között. Az Interreg főbb célkitűzései: 1. határ menti együttműködés (III/A), 2. transznacionális együttműködés (III/B), 3. interregionális (III/C) együttműködés támogatása; az előbbiben a határ menti megyék vesznek részt, míg utóbbi kettő az ország egészét érint.

Az elmúlt tíz év regionalizmust erősítő, decentralizációs folyamatainak jelentős eredményeként – a II. NFT tervezésekor – 2007–2013-ra már valamennyi régióra külön operatív program készül, és a strukturális alapok forrásainak 50 százalékát ezek keretében használják fel.

Az eddigi tapasztalatok alapján a hatékony fejlődés zálogát a fejlesztéspolitikai rendszer decentralizációja képezi, amely elősegíti a helyi, térségi fejlesztési igényekhez, szükségletekhez való igazodást – mondta Sarudi Csaba. Az elmúlt tíz év alatt sikerült elérni, hogy új munkamegosztás jöjjön létre a kormány és a régiók között, így mára az emberek életét közvetlenül érintő döntések ott születnek, ahol a legtöbb helyismeret és tapasztalat áll rendelkezésre. A hét régió egyre nagyobb szerepet játszik a tervezésben, és decentralizált forrásaik is jelentősen megnövekedtek. A megyéknek a források elosztásánál, az országos, ágazati programok véleményezésénél, tervezésénél, a településrendezési tervek összehangolásának területén van jelentős szerepük, míg a kistérségi szint az alulról építkező regionális politika meghatározó eleme lett. Ennek köszönhetően a II. NFT-ben valamennyi régió számára önálló regionális operatív program készül, így várhatóan a 2007-től érkező uniós források mintegy ötödének felhasználásáról már a magyarországi régiók helyben dönthetnek.

>> Baja Ferenc politikai államtitkár

>> Faragó László, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgató-helyettese

>> Heinrich Péter, a Közép-dunán-túli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója

>> Szala Endre, az Országos Területfejlesztési Hivatal főosztályvezetője

>> Szabó György országgyűlési képviselő

>> Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke

>> Szitnyai Jenő újságíró

>> Varga László országgyűlési képviselő

>> Az Országos Területfejlesztési Hivatal régióigazgatói

>> VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság

Forrás: OTH

>> Baja Ferenc politikai államtitkár

>> Faragó László, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgató-helyettese

>> Heinrich Péter, a Közép-dunán-túli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója

>> Szala Endre, az Országos Területfejlesztési Hivatal főosztályvezetője

>> Szabó György országgyűlési képviselő

>> Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke

>> Szitnyai Jenő újságíró

>> Varga László országgyűlési képviselő

>> Az Országos Területfejlesztési Hivatal régióigazgatói

>> VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság

Forrás: OTH-->