Mire költjük a pénzünket?
A szegényes fogyasztók teszik ki a társadalom 13 százalékát, a fogyasztásból viszont csak hét százalékkal részesednek – ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének tanulmányából, amelyben a magyar társadalom fogyasztási szokásait vizsgálja. A kutatás hét fogyasztói réteget definiált, s azt, hogy ki melyik társadalmi rétegbe tartozik, erőteljesen meghatározza az életciklus és a jövedelemszint hatása.
Az első két csoportot alapvetően a módosabbak alkotják: 67 százalékuk a két felső jövedelmi ötödbe, több mint 40 százalékuk pedig a legfelső ötödbe tartozik. A lakásberuházók e kettőnél alacsonyabb jövedelmi szinten vannak, de a többinél határozottan magasabban. A kategória 30 százaléka a legfelső jövedelmi ötödbe tartozik. Az átlagos fogyasztók és az önellátók csoportjait közel hasonló jövedelmi szinten álló személyek alkotják, előbbiek többségében a második-harmadik, utóbbiak a harmadik-negyedik jövedelmi ötödöt gyarapítják. A létminimumhoz közeli szinten élnek a lakásfenntartók, ám a legalacsonyabb átlagos jövedelmi szint a szegényes fogyasztóké. Tagjaik 50 százaléka a legalsó jövedelmi ötödben van. Kiadásaikra hatással vannak az életciklusbeli feltételek is, így az egy háztartásban élők, a keresők száma, az életkor és a gyerekek száma.
Az étkezésre vonatkozó kiadások – függetlenül az előbb említett két faktortól – az egész népességben rugalmatlanok. Igaz, ezek eltérő megterhelést jelentenek az egyes kategóriákban az anyagi potenciál függvényében. Így a lakásberuházók háromnegyede az átlagosnál alacsonyabb szinten költ élelmiszerre, míg a lakásfenntartók 70 és a szegényes fogyasztók 86 százaléka az átlagosnál magasabban. Az élvezeti cikkekre a jobb módú, magasabb összkiadást produkáló rétegek relatíve többet adnak ki, mint élelmiszerre, míg az összességében kevesebbet költők pont fordítva. Az egészségügyi kiadások is hasonlóan viselkednek. Érdekes, hogy a lakásfenntartó réteg kiugróan sokat költ kiadásaik arányában egészségügyi termékekre.
Jelentős arányt képviselnek a kiadásokban a mindennapi szükségletek is, a ruházkodás, a testápolás, a lakással kapcsolatos kifizetések. Az öltözködés a felnőtt népesség esetében fontos integrációs igény. Ezt jelzi, hogy az átlagosnál magasabb szinten adnak ki pénzt erre a jómódúak, illetve a szegényes fogyasztók. A lakásfenntartók kiadásainak nagy részét a lakással kapcsolatos kifizetések jelentik, így nem ritka, hogy ruházkodásra nem, vagy az átlagnál alacsonyabb szinten költenek. A magasabb jövedelműek többet is költenek otthonukra az átlagfogyasztókhoz képest, viszont jóval kisebb terhet jelent ez számukra; míg a szabadidő- és kultúraorientáltak, valamint a lakásberuházók kiadásuk 15-16 százalékát fizetik ki erre a célra, addig a szegényes fogyasztók 22, a lakásfenntartók 29 százalékot. A teljes magyar lakosság összkiadásának csupán egy százalékát fordítja az oktatásra. Alig valamivel többet, összkiadásuk 1,7, illetve 1,6 százalékát költik a rugalmasabb oktatási célra a szabadidő- és kultúraorientáltak. (VG)
