Vennék a földet
A földtulajdonlás, ezen belül a föld magántulajdonával kapcsolatos kérdések Oroszországban változatlanul a gazdasági és politikai viták középpontjában vannak. A földtörvény elfogadásának idejétől, vagyis 2001-től elméletben lehetségessé vált a földpiac kialakulása, ugyanakkor a törvény ellentmondásai, valamint az, hogy a regionális szintű jogi szabályozás sok esetben teljesen ellentmondott a szövetségi szintű jogszabályoknak, gyakorlatilag nem tették lehetővé a föld legális adásvételét. Ezzel együtt elindult egy eléggé erőteljes tőkeáramlás, s bizonyos kereskedelmi struktúrák, elsősorban spekulációs céllal, vásároltak mezőgazdasági termőföldet. Az üzletek jó része a legalitás határán táncolt, nagy kockázatokkal járt, s így természetesen nem eredményezte az agrárágazatba történő beruházások érdemi növekedését – tudtuk meg az FVM háttérelemzéséből.
Az összefoglalóból kiderül, hogy az elmúlt időszakban további érdemi lépések is bekövetkeztek, sikerült érvénybe léptetni a polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseit a föld adásvételére vonatkozóan, törvényekben korlátozták az állami földtulajdonlást, szabályozták a földrendezés kérdéseit. Sikerült módosítani a jelzálogtörvényt is, és így jogszerűen lehetségessé vált a föld elzálogosítása.
A föld használatának közvetlen formájában változatlanul a földbérlet az uralkodó, a régiók többségében 75-80 százalékos arányú. Ennek alapvető oka az, hogy a valódi földtulajdonosok nagy részének, köztük is döntően a magánszemélyeknek, de a csőd szélén álló szövetkezeteknek sincs termelőeszközük, komolyabb pénzügyi forrásuk, így számukra csak a föld bérbeadása lehet reális. A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy a farmergazdaságok jó része a tulajdonát képező földterületnél jóval nagyobb területen gazdálkodik.
Tavaly júniusban az állami duma elfogadta a mezőgazdasági földtulajdonról szóló törvény módosítását, s a korrekciók alapján várható a földpiac továbbfejlődése. A módosítások között a legnagyobb várakozás a magántulajdon mint jogi kategória megjelenését kísérte. A törvény szövege ezzel kapcsolatban óvatosan fogalmaz, a konkrét kifejezést kerüli, ugyanakkor közvetett formában lehetővé teszi a termőföld magántulajdonát. Ilyen értelemben a termőföld is szabadon vásárolható és értékesíthető, de bizonyos korlátozásokkal. Ezek legnagyobb része a mezőgazdasági terület kötelező megművelésére, valamint az adásvételi ügyletekkel kapcsolatos szigorú adózási szabályokra vonatkozik. Fontos eleme az új szabályozásnak az is, hogy a korábbi előírások szerinti földbérleti szerződések átalakításának határidejét két évről négyre módosították. Az új jogszabály ugyanakkor változatlanul nem teszi lehetővé, hogy külföldi természetes és jogi személyek mezőgazdasági rendeltetésű földterületet vásároljanak.
A törvény egy sor szabályozási teendőt, illetve jogosultságot a regionális, önkormányzati szervekre delegál. Ez önmagában kedvezőnek tekinthető, ugyanakkor a korábbi gyakorlat azt mutatta, hogy a központi, szövetségi szintű törvénykezési aktusokat a régiókban nem követte a helyi szabályozás módosítása. A régiókban ma még mindig komoly fékező erők működnek, illetve jelentős a szabályozási folyamatok tehetetlensége. Az is komoly akadály lehet, hogy továbbra is érzékelhető a földdel kapcsolatos erőteljes érzelmi megközelítés, a föld mint nem-zeti érték fetisizálása.
Az egységes állami ingatlan-nyilvántartás rendszerének hiánya is nagymértékben lassítja a föld adásvételével kapcsolatos eljárásokat, és ilyen értelemben ellehetetleníti a földpiac működését. Az ingatlanok (föld és építmények) kataszteri rendszerének továbbfejlesztéséről szóló törvény (ez év nyarán terjesztik az állami duma elé) várható elfogadása után az új rendszer remélhetőleg gyorsítja majd a folyamatokat, s a rendszer korszerűsítésével egyidejűleg megtörténik maguknak az ingatlanoknak az újraértékelése is. Így remélhető, hogy fokozatosan kialakulhat a különféle ingatlanok egységes, fejlődő piaca.
