Rekordmélységben az infláció

Márciusban – szemben az előző két hónap fejleményeivel – már nem okozott meglepetést az infláció: az egy évre visszatekintő drágulás ugyanis 2,3 százalékos volt, ez pedig gyakorlatilag megegyezik a piaci várakozásokkal. Ennek megfelelően ott sem váltott ki különösebb izgalmakat a hír, miként a hozamok és az árfolyam mozgására sem volt hatással a tegnap közzétett adat.

A mutató ugyanakkor abból a szempontból fontos, hogy megerősíti azt a hipotézist, amely szerint az idén jóval magasabban lesz az infláció alja, mint azt korábban a piac vagy a jegybank várta. Az év elején még az volt a kérdés, vajon az áfa felső kulcsának csökkentése kifejt-e akkora hatást az árszínvonal alakulására, hogy a fogyasztói árindex „benéz” egy százalék alá. Ma már ez lefutottnak tűnik, és a tavasz végére esedékes minimumot két százalék körül várja Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő elemzője. Egyben azt sem zárja ki, hogy ez évben nem kezdődik majd egyessel a 12 havi árindex.

Annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy április–május az üzemanyagok drágulásáról szól, és ez korlátokat állít a további dezinfláció elé. A másik figyelmeztető jelenség az élelmiszerárak emelkedése. Az európai uniós csatlakozás által okozott sokk lecsengőben van, és az árak – különösen a feldolgozatlan élelmiszerek, zöldség-, gyümölcsfélék – elindultak felfelé. Egy éve még árstabilitás közeli helyzetet mért ezen a területen a Központi Statisztikai Hivatal, most azonban már öt százalék felett van az éves drágulás. Ez egyébként a hét nagy főcsoport közül a leggyorsabb áremelkedési ütemnek számít.

Forián Szabó Gergely nem tartja kizártnak, hogy ez a tendencia tartós marad. Az infláció szempontjából kellemes meglepetést okoznak viszont összességében a szolgáltatások. Ezt a termékkört a felzárkózó gazdaságokban az átlagnál gyorsabb áremelkedési ütem jellemzi, most viszont (hosszú évek után) teljesen belesimul az átlagos trendbe.

A tartós fogyasztási cikkek körében nem volt megfigyelhető az áfacsökkentés hatása, ott a nemzetközi tendenciák és az erős forint lassú, de folyamatos deflációt idézett elő, ám januárban újabb ársokk már nem történt. Ráadásul az is figyelmeztető, hogy egy év után március volt az első olyan időszak, amikor a havi árváltozás pozitív volt, s ez a gyengélkedő árfolyamárakra gyakorolt hatását mutathatja. A monetáris politikára minden bizonnyal nem lesz hatással a friss adat. A jegybank döntéshozó testülete a jövő évi háromszázalékos cél teljesülését tartja szem előtt, ebből a szempontból pedig szinte teljesen mindegy, hogy az év eleji áfacsökkentés milyen mértékben gyűrűzik be, hiszen a 12 havi árindexben úgyis csak egy évig tart a hatása.

Ebből a szempontból az adóváltozás jelentősége csak anynyi, hogy az idei alacsony dinamika esetleg megragadhat a várakozásokban. Az egyik nagy kérdőjel viszont, hogy a második félévi kormányzati döntések, amelyek a kiigazítást szolgálják, mennyire eredményeznek majd árszintugrást.

A maginfláció szintén közel áll ehhez, a januári 0,5 százalék után márciusban is csak 0,7 százalék volt a szezonális hatásokat kiszűrő inflációs mutató értéke.

A maginfláció szintén közel áll ehhez, a januári 0,5 százalék után márciusban is csak 0,7 százalék volt a szezonális hatásokat kiszűrő inflációs mutató értéke.-->