Reformra szoruló EU-büdzsé

- Ha megvonjuk a hétéves pénzügyi terv végső mérlegét, ön hol látja az abból fakadó legnagyobb veszteséget, hogy a végső keret sokkal szerényebb lett, mint az eredeti bizottsági javaslat?
- A legtöbbet értelemszerűen a versenyképességet szolgáló tételek - ha úgy tetszik, a büdzsé modern elemei - veszítették. Ez nagyrészt abból fakadt, hogy az alapszerződés kötelez a két legnagyobb európai politika - a közös agrár- és a regionális politika - finanszírozására. Mivel az említett "modern" tételekre nem vonatkozik ilyen megkötés, ezeket volt a legkönnyebb megnyirbálni. A legelső javaslatban a bizottság és a parlament még kiegyensúlyozott megközelítéssel élt. De miután a keretösszeget jóval lejjebb vitték, valamit fel kellett áldozni. Végül a "modern" tételeknek jutott ez a sors.

- A hétéves keret elfogadásának egyik fontos sarokpontja, hogy megállapodás született a közös költségvetés rendszerének a 2008-2009-es felülvizsgálatáról. Látják-e már, hogy milyen irányban indulnak el?
- A költségvetés felülvizsgálatának azzal kellene kezdődnie, hogy előbb felülvizsgálják az európai politikákat. Nem várhatunk radikális reformot a büdzsé oldalán addig, amíg a politikák térfelén nem változik semmi. Ne feledjük, a közös költségvetés csak a végrehajtási eszköze - egyfajta tükre - az utóbbiaknak. Készíthetünk mi akármilyen "színű" papírt, ha közben a finanszírozni szándékozott közös politikák oldalán minden marad a régiben. Főként, hogy ezen a területen egyhangúlag hozzák a döntéseket, és ha csak egyetlen tagállam is nemet mond, az olyan, mintha az egész javaslat nem is létezne. Ezért nem számítok radikális "félidős" módosításra a 2007-2013-as költségvetést illetően. Sokkal valószínűbb, hogy az utána következő időszakra születhetnek kötelezettségvállalások.

- Ennek kapcsán mit tart a legfontosabbnak?
- Megszabadulni attól a mindent megmérgező szemlélettől, amely jelenleg először azt akarja rögzíteni, mennyit költsünk, nem pedig azt, mire költsünk. Ha megint onnan kezdjük, hogy egy százalék legyen-e a keret vagy több, és csak utána kezdünk gondolkodni a finanszírozni akart politikákon, akkor sehova sem jutunk.

- Sokak szerint a legneuralgikusabb pont a képletben a forrásoldal: a tagállami befizetésekből keletkező úgynevezett közösségi "saját forrás". Lát-e esélyt ennek érdemi átszabására?
- Értelemszerűen az lenne a legjobb, ha meg tudnánk szabadulni a jelenlegi átláthatatlan rendszertől. Ma közismerten rabatt halmozódik rabatt hátán: az egyik ország visszatérítést kap, a másik meg visszatérítésre jogosult a viszszatérítésből és így tovább. Senki sem tudja, miért kapott X. vagy Y. valamilyen engedményt, miért éppen ő, és miért annyit? Mi mögött miféle tényleges kompromisszumok állnak? A végére már az egész csomag nem egyéb, mint afféle "éjszakai kompromisszumok" ismeretlen gyűjteménye. Aligha kívánatos egy ilyen rendszer megőrzése. De ahhoz, hogy mindez érdemben módosuljon, radikálisan át kellene szabni az egész "saját forrás" szisztémát. Ez viszont némely tagállamtól igényel majd felettébb bátor megközelítést. Alaposan tisztázni kell, pontosan miből hátrálunk ki, mennyi idő alatt, hogyan, és mibe gyalogolunk bele, mikorra és hova jutva. Nem lesz egyszerű folyamat.

- Ön teljesen kizárná, hogy elsősorban valamilyen adószerű mechanizmuson alapuljon a források begyűjtése?
- Nem feltétlenül, csak éppen abszolút megoldást sem szabad látni benne. Jelenleg a saját források mintegy 85 százaléka GNI-alapú tagállami befizetés. Ez elvileg részben felváltható valami olyasmivel is, ami közvetlenül kapcsolódik az állampolgárhoz. De felettébb korai lenne a jelen szakaszban mindezt kizárólagos megoldásnak tekinteni. Ne feledjük: a gazdasági fejlettség a tagállamok között ma még nagyon különböző. Következésképp elkerülhetetlen, hogy figyelembe vegyük a prosperitási szempontokat is. Lehet közvetlenül terhelni az állampolgárt egy föderációban vagy egyetlen nemzetállamon belül. De itt 27 különböző országról van szó. Ha kiiktatom a prosperitási alapot, akkor megeshet, hogy a saját szintjükhöz képest a lengyelek többet fizetnek fejenként, mint a belgák. Vegyük például Románia és Bulgária esetét: náluk a GNI ma az egyharmada az EU-átlagnak. Ilyen háttérrel mennyit fizessen egy román, és mennyit - mondjuk - egy francia állampolgár? A dolog csak akkor lehet valamennyire is fair, ha függ az adott ország fejlettségétől is. Tehát egy olyan unióban, amely annyira kiterjedt, mint az EU - de közben az ismert módon óriási különbségekből is áll -, a közvetlen adózás ma még nagyobb kárt okozhat, mint amekkora hasznot hozhat. Emellett az állampolgárnak sem lenne könnyű megmagyarázni, hogy miért terheljük közvetlenül őt. Manapság egy átlagpolgár általában csak két címen lát "európai pénzt": ha farmer, és kapja az agrártámogatást, vagy ha közvetve-közvetlenül részesedik valahogy a felzárkóztatási alapokból. A többiek számára nem evidens, hogy végső soron ő is benne van az uniós költségvetésben. Így aztán arról sem könnyű meggyőzni, hogy az ő érdekeit szolgálja, ha hozzájárul a befizetésekhez. Úgyhogy mindezekre mondom: nem egyszerű csak úgy kivetni egy adót, azt gondolva, hogy ezzel mindent megoldottam.

- Éppen a tagállami sokféleség okán is fontos, hogy amikor nekikezdenek majd a felülvizsgálatnak, széles körből merítsenek. Hogyan tudják ezt megoldani a gyakorlatban? Kikre akarnak támaszkodni?
- Ha holnap odamennénk az Európai Tanácshoz, és megkérdeznénk, hogy ők miben látják a legjobb megoldást, kórusban azt a válaszolnák: a GNI-alapú befizetésnél nincs jobb? Hogy technikailag ez a legkönnyebb és legátláthatóbb rendszer a világon. Előre tudva ezt, mi távolról sem csak a hivatalos tagországi véleményekre akarunk támaszkodni. Persze a végső döntést a tanács hozza meg. De az álláspontok megérleléséhez előzőleg bevonunk kutatóintézeteket, akadémiai műhelyeket, parlamenti véleményeket és hasonlókat. És természetesen minden ötletet gondosan alávetünk hatástanulmánynak is. Mert tegyük fel: lábra kap valami tetszetős elképzelés mondjuk valamilyen tevékenység megadóztatásáról. És aztán kiderül, hogy ugyan nagyon praktikus, átlátható és befizetési szempontból igazságos, csak éppen végzetesen megterheltük vele a versenyképességi oldalt. Egy időben például felmerült a kerozinadó. Nos, ha ezt a mai energiaárak mellett akarnánk magunkra venni, unfair módon hátrányba hoznánk az európai légiszolgáltatást a világpiacon. És ráadásul még a mindebből generált bevétel sem lenne elegendő. Jobb az ilyet előre tisztázni.

- Azzal kezdtük, hogy a közös büdzsé érdemi felülvizsgálatának előfeltétele a közös politikák újragondolása. Ez egyfajta sorrendiséget feltételez az önök házi feladatának megírásához is: miképp akarják elérni, hogy az utóbbi valóban időben tisztázódjon?
- A büdzséreformra vonatkozó ajánlatunkat hivatalosan csak 2008 végén, 2009 elején tesszük közzé. Ez azt jelenti, hogy addigra - reményeink szerint - bőségesen rendelkezésünkre állnak a korábbi évek vitáinak eredményei. Arra számítunk, hogy a mostani osztrák EU-elnökség végén, a júniusi EU-csúcson sikerül formálisan is útjára indítani a vonatkozó vitát, amely jövőre, a német elnökség idejére kellően elmélyül ahhoz, hogy talán már 2007 folyamán érdemi eredményt hozzon. Mi pedig ezen a bázison véglegesítjük a saját házi feladatunkat. Legalábbis jelenleg ezt a menetrendet látjuk magunk előtt.

1983. Közgazdasági diploma a leningrádi egyetemen.

1988. Közgazdasági PhD Moszkvában.

1991. A Georgetown University. (Washington DC) külszolgálati képzése.

1994?1995. Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter az EU melletti litván misszión.

Az EU-val kötött társulási egyezmény helyettes főtárgyalója.

1996?1999. Meghatalmazott miniszter Litvánia egyesült államokbeli nagykövetségén.

1999?2000. Pénzügyminiszter-helyettes.

2000?2001. Külügyminiszter-helyettes, a csatlakozási tárgyalások helyettes vezetője.

2001?2004. Pénzügyminiszter

2004. Az EU költségvetési biztosának nevezik ki.

Nyelvek: litván, angol, orosz, lengyel, francia.

1983. Közgazdasági diploma a leningrádi egyetemen.

1988. Közgazdasági PhD Moszkvában.

1991. A Georgetown University. (Washington DC) külszolgálati képzése.

1994?1995. Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter az EU melletti litván misszión.

Az EU-val kötött társulási egyezmény helyettes főtárgyalója.

1996?1999. Meghatalmazott miniszter Litvánia egyesült államokbeli nagykövetségén.

1999?2000. Pénzügyminiszter-helyettes.

2000?2001. Külügyminiszter-helyettes, a csatlakozási tárgyalások helyettes vezetője.

2001?2004. Pénzügyminiszter

2004. Az EU költségvetési biztosának nevezik ki.

Nyelvek: litván, angol, orosz, lengyel, francia. -->