Változó társaságiadó-szabályok

Az üzleti szféra számára minden számítás szerint kedvezőtlen hatása lenne annak a lapunk értesülései szerint tervezett kormányzati lépésnek, amellyel két százalékponttal, 16-ról 18 százalékra emelnék a társasági nyereségadó kulcsát. Ugyanis a cégtulajdonosok szemszögéből a társasági adó emelésével járó, a nyereségoldalt érintő tehernövekedés mellett eltörpül az osztalékágon történő adómegtakarítás. Ráadásul utóbbival csak magánszemélyek élhetnek: ha egy társaság (rész)tulajdonosa egy másik vállalatnak, akkor az utóbbi által az előbbinek fizetett osztalék után nem kell adót fizetni, így pedig nincs mi után adót megtakarítani sem. Kiszámoltuk ugyanis, hogyan érinti a szóban forgó lépés a gazdálkodókat a különböző csatornákon keresztül.
A jelenleg 16 (bizonyos feltételekkel, megszabott összeghatárig 10) százalékos társasági adó – példánkban – 18 százalékra való emelése – nyilvánvalóan – kisebb adózás utáni nyereséget eredményez. A cég tulajdonosa az így adódó összegről eldöntheti, mekkora hányadát veszi ki osztalékként, és mennyit hagy a cégben, fejlesztési célra. Ha magánszemély a tulajdonos, akkor neki osztalékadót kell fizetnie az osztalék után, ám ha egy vállalatnak van tulajdonrésze egy másik cégben, akkor a tulajdonos társaságot nem terheli ez a kötelezettség. Magánszemély esetében azonban további pontosítás szükséges: ha belföldi, akkor 25 százalékos osztalékadót kell fizetnie az osztalék azon része után, amely nem haladja meg a saját tőke rá eső részének háromtizedét, az a feletti rész után pedig már 35 százalékos az elvonás. Ha az illető külföldi, akkor Magyarország és a másik állam közötti egyezménynek megfelelő, 5–15 százalék közötti terhet kell lerónia.
Vegyük azt az esetet, ha a nyereség 100 egység, a belföldi magánszemély az adózás után maradó nyereség felét veszi ki osztalékként, és utóbbi a rá jutó saját tőke hattizedére rúg, vagyis az átlagos osztalékadó 30 százalékos. A jelenlegi szabályok alapján a 16 százalékos nyereségadó befizetése után 84 egység marad, ebből 42-t vesz ki osztalékként, ez után 12,6 egység adókötelezettséggel számolhat. Marad tehát 29,4 egység, a vállalkozót érintő összteher pedig 28,6 (16+12,6). Ha a társasági nyereségadó kulcsa 18 százalékos lenne, akkor a fennmaradó 82 egységből 41-et osztalék formájában kivesz a magánszemély tulajdonos, ez után 12,3 egységgel gazdagodik a büdzsé. Az összes teher ekkor 30,3 (18+12,3).
Látható tehát, hogy a nyereség oldalán az elvonás növekedését messze nem képes ellensúlyozni az osztalékágon való tehercsökkenés, azaz az intézkedés „nettó” hatása egyértelműen az üzleti szféra számára kedvezőtlen. Más átlagosztalékkulccsal és osztalékhányaddal történő kalkuláció ugyan az abszolút számokat tekintve természetszerűen más eredményre vezet, ám hasonló tendenciát jelez. S mivel a társaságok közötti osztalék nem adóköteles, ezért az ezzel kapcsolatos adómegtakarítás nem érinti őket. Ez fontos, hiszen a nagy adófizetők túlnyomó része – egyúttal a GDP döntő hányadát termelő – multinacionális vállalat, ahol a tulajdonosi kört cégek, szervezetek alkotják.
A példánál maradva: belföldi magánszemély esetében tehát csaknem hat százalékkal emelkedik az összes elvonás, 28,6-ról 30,3 egységre. Tulajdonos társaság esetében pedig a tehernövekedés 12,5 százalékos: 16 helyett 18 egységet kell az állam felé leróni.