Tavaly minden az energiáról szólt

A gazdasági növekedés a legtöbb régióban erős maradt, bár a tavalyihoz mérten lendülete mérséklődött. Az európai GDP-bővülés továbbra is elmarad az Észak-Amerikában megfigyelt ütemtől, kevesebb mint a felét teszi ki. Japánban, Európával ellentétben, erősödött a gazdasági aktivitás. A globális lassulás tehát az adatok szerint az európai gazdaság lomhaságának köszönhető, az öreg kontinens regionális szinten továbbra is a leggyengébb kereskedelem- és kibocsátásbővülést mutatja. Az Európai Unió legnagyobbjának számító Német-, Francia- és Olaszország, valamint Nagy-Britannia egyaránt 2 százalék alatti GDP-növekedést regisztrált, míg az új tagállamok gazdasága gyorsabb ütemben – 4 százalékot meghaladóan – nőtt a régiekénél 2005-ben.

A tavalyi világméretű gazdasági lassulás és az olajpiaci fejlemények fényében az árukereskedelem bővülési üteme reálértelemben visszafogottabb volt, de még mindig túlszárnyalja az elmúlt évtized átlagos értékét. A kereskedelem visszaesése elsősorban a fejlett, olajimportáló régióknak köszönhető. Az Egyesült Államok, az Európai Unió, valamint Japán áruimportja tavaly a 2004-ben tapasztalt ütemhez képest 50 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a feltörekvő régiók és a Független Államok Közössége a globális átlagnál magasabb reálimport-növekedést produkált, ám a világkereskedelmi bővülés még így is elmaradt a 2004-es szinttől.

Az olajárak megugrása világszerte felnyomta az energia ellenértékét, mégsem idézte elő a fogyasztói árak kiemelkedően erőteljes emelkedését, ahogy az a múlt századi olajkrízisek során történt. Ehhez több tényező is hozzájárult. Először is a legtöbb fejlett ország már kevésbé olajigényes tevékenységeket végez a nemzeti termékek előállítása során, mint három évtizeddel ezelőtt, mivel a GDP legnagyobb hányadát a szolgáltatási szektor teszi ki. Másodszor, a termelési kapacitás csökkenése a mérsékelt béremelkedésekkel karöltve szűkítette annak lehetőségét, hogy a magasabb energiaköltségeket a fogyasztókra terheljék. Az euróövezet országaiban és az USA-ban tavaly csökkent a fogyasztói maginfláció (ez nem tartalmazza az energia- és élelmiszerárakat), míg Japánban stagnált.

A világ energiapiacain végbement fejlemények nem csupán regionális, hanem globális kereskedelmi szinten is kifejtették a hatásukat. A legszembetűnőbb változás az üzem- és nyersanyagok árának 2003 óta végbement tekintélyes emelkedésében tapasztalható. A WTO az Egyesült Államok robusztus gazdasági fejlődését és az olaj iránti keresletének fellendülését, valamint a feltörekvő piacok energiaéhségét emeli ki kulcstényezőként.

Emellett azonban egyéb tényezők is szerepet játszottak az árváltozásokban. A Mexikói-öbölben 2005-ben pusztító hurrikánok a globális olajkitermelő kapacitások 3, míg a finomítók 2 százalékának ideiglenes bezárását kényszerítették ki.

Milyen hatással voltak ezek az olajpiaci fejlemények a világkereskedelemre? A 2005-ben végbement erőteljes olajár-emelkedés következtében az üzemanyagok ellenértékei majdnem egyharmadukkal nőttek, míg a mezőgazdasági és ipari késztermékek importára stagnált, illetve mérsékelten emelkedett. Húszéves magasságba emelkedett az üzemanyagok globális kivitelből való részesedése, az olajexportáló országok és régiók – például a Közép-Kelet és Afrika – pedig két számjegyű növekedést könyvelhettek el kivitelükben az elmúlt években. Ezzel megugrott a világkereskedelemben való részesedésük.

Kereskedelmi egyensúlyhiányokat okoz ugyanakkor, hogy az olajimportőr országok bevitelében kisebb hányadot képvisel az olaj, mint az exportőrök kínálatában. Az Európai Unió, Japán, az Egyesült Államok, Korea és Kína – mint a legnagyobb olajimportálók – hiánynövekedést, illetve többletcsökkenést jelentettek a folyó fizetési mérlegükben, mivel bevitelük értéke gyorsabban nőtt az exporténál (Kína kivételével).

Mivel az energia fontos inputként szolgál a termelési folyamatban, a magas árakat eltérő mértékben, de más termék- és szolgáltatáscsoportokra terhelik, azok energiaintenzitásától függően. Így az utóbbi két évben az acél- és petrolkémiai termékek ellenértéke gyorsabb ütemben nőtt, mint a kevésbé energiaigényes produktumoké. Emellett a szállítási szolgáltatások áremelkedése szintén meghaladta az utazási és egyéb kereskedelmi szolgáltatásokét. Lehet, hogy rövid távon a magasabb kereskedelmi árak nagyobb mértékű részesedéshez vezetnek, ám közép- és hosszabb távon a keresletben jelentkező visszaesés alááshatja ezt.

Az olajpiaci fejlemények ugyanis nem korlátozódnak csupán a szektorális és regionális kereskedelmi szintre. A szállítási költségek emelkedésének a globális kereskedelemre is átfogó hatása van. Azok a termékek és szolgáltatások, amelyek költségösszetevőjében jelentékeny fuvarozási díjtétel szerepel – ráadásul a szállítási útvonal hosszú és esetleg alacsony hozzáadott értékű –, sokkal érzékenyebbek a kereskedelmi árváltozásokra, és ezáltal sérülékenyebbé válnak.