Kamattrendek a tengerentúlon
Az amerikai infláció legfőbb húzóerejének továbbra is az olaj- és nyersanyagár-emelkedés számít, amely egyre erőteljesebben gyűrűzik át az egyéb termékek áraiba is, emelve ezzel a maginflációs mutató értékét is. A maginflációs folyamatokra szintén erős nyomást gyakorol a saját tulajdonú lakásszolgáltatás áremelkedése. Középtávon azonban az inflációs folyamatok kedvezőbbé válására indokolt számítani, legalábbis a Fed-elnök a határidős olajárak alakulása alapján úgy látja, azok az elkövetkező időszakban stabilizálódnak. A maginflációs folyamatokra költségoldalról kedvezően hat még középtávon a munkaerőköltségeknek a termelékenységtől elmaradó ütemű növekedése. További pozitívum, hogy az ingatlanpiaci árak ugyan továbbra is emelkednek, de a drágulás üteme jócskán elmarad az elmúlt évben tapasztalttól. A Fed elnöke a jelenleg ismert árfolyamatok alapján az infláció csökkenésére számít a 2007-es esztendőben.
Ezzel együtt a bizonytalanság továbbra is megvan a piaci szereplőkben, és egyáltalán nem biztosak abban, hogy az idén utoljára emelkedtek a kamatok az Egyesült Államokban. Az átmeneti optimizmust követően még számítani kell a hangulat ingadozására a kamatciklus tetőzésének bizonyossá válásáig – írja az OTP elemzési központja hagyományos havi elemzésében.
A monetáris politika a tengerentúlon hangsúlyosabban figyel a reálgazdasági folyamatokra, így az inflációs és növekedési kilátások különböző kombinációja eltérő kamatvárakozásokat alakít ki a szereplőkben. Az említett Bernanke-értékelés nyilvánvalóan a további szigorítások szükségtelenségét sugallta, és amennyiben a növekedési várakozások esetleg romlanának, még inkább biztosra vehető a további szigorítások elmaradása – középtávon esetleg a lazítás elkezdése.
Ugyanakkor érdekes helyzetbe kerülhet a Fed, ha az inflációs folyamatok az általa elképzeltnél kedvezőtlenebbül alakulnak, különösen, ha közben a növekedési ütem is visszaesik. Bernanke is elismeri, hogy a GDP komponensei közül a fogyasztói kiadások lassulása különösen szembetűnő volt az elmúlt időszakban, ám egyelőre úgy tűnik, hogy ez is elég lehet a gazdaság egészének lendületben tartására. Ha mégsem, akkor a jegybank stagflációs dilemmába kerülhet, ahol választania kell, mit szeretne inkább, alacsony inflációt vagy a potenciális ütemhez közeli gazdasági növekedést. Ebben a szituációban derülne ki igazán, hogy Bernanke monetáris politikáról alkotott képe valóban közelebb áll-e az európai (vagy az inflációs célkövetéses) szemlélethez, mint elődje, Alan Greenspan látásmódja. MI
