Új irányok a szabadalmaknál

Az EU-tagállamok szabadalmi rendszereinek a közelítésére még az idén előterjeszt egy tervezetet az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa. Charlie McCreevy javaslata azonban annyira nem lesz radikális, hogy az európai találmányi oltalom sokszor ígért közös rendszerét fogadtassa el. A korábban tervezett egységes szabadalmi eljárást eredetileg úgy kellett volna bevezetni, hogy párhuzamosan működjön a tagállamok létező rendszereivel, és bizonyos átmeneti idő után elsődlegessé válhasson. Az átállásnál azonban kulcskérdés lett volna, hogy a leíráshoz milyen egységes nyelvet használjanak. Mint azonban a Frankfurter Allgemeine Zeitung emlékeztet, e tekintetben nyilván nem lehet arra számítani, hogy a franciák valaha is elfogadják erre a célra például az angolt. Emiatt a ma létező „európai szabadalom” abban áll, hogy a leírást minden tagállam nyelvére le kell fordítani, és országonként elismertetni, vita esetén pedig mindenütt külön bíróság előtt szükséges elfogadtatni. Mindez oda vezet, hogy az ilyen típusú szellemi tulajdonjogok elismertetése Európában sokkal drágább, mint például az Egyesült Államokban vagy Japánban.

Ebből a súlyos helyzetből McCreevy több apró lépéssel szeretné kivezetni az EU szabadalmi politikáját. Elsőként a tagállamok mindegyikének két egyezményhez kellene csatlakoznia: az úgynevezett londoni jegyzőkönyvhöz, illetve később az európai szabadalmi peres eljárási egyezményhez (EPLA – European Patent Litigation Agreement). A kettő közül az első azt köti ki, hogy a szabadalmat elég egyetlen nyelven leírni, legyen az akár az angol, a francia vagy a német. Nyolc tagállamnak szükséges jóváhagynia a jegyzőkönyvet ahhoz, hogy hatályossá váljon, és közöttük kell lennie Franciaországnak, Nagy-Britanniának és Németországnak. Párizs várhatóan csak a jövő évi elnökválasztások után dönt a számára nyilvánvalóan kényes kérdésről. A londoni jegyzőkönyv hatálybalépésével várhatóan akár 45 százalékkal – esetenként 3000 euróval – is csökkenthető egy-egy szabadalom jóváhagyatásának a költsége.

Az egységes szabadalmi peres eljárási egyezmény jelentősége pedig abban állna, hogy az adott szellemi tulajdont nem kell tagállamonként más bíróságon megvédeni vagy elismertetni, mert ehhez elég lenne egyetlen jogszolgálati fórumhoz fordulni. Egy-egy szabadalmi per költségei például Németországban 50 ezer és 500 ezer euró között mozognak, Nagy-Britanniában pedig 750 ezer és 2 millió eurónak megfelelő értéksávba esnek. Az EPLA óriási jelentősége az lenne, ha ilyen eljárást – mégoly súlyos vita esetén is – elég lenne egy helyen lefolytatni, és az összes tagállamra kiterjedő hatállyal lezáratni.

Az egységes szabadalmi peres eljárásnak azonban ellenzői is vannak. A szoftver európai szabadalmaztathatósága elleni kampányt folytató aktivisták szerint például az egységes eljárást kísérő megtakarítási lehetőségek arra késztetnék a fejlesztőket – vagy akár sok kisebb céget is –, hogy mindent elkövessenek a megoldásaik jogi oltalom alá helyezésére. Ha ez így lenne, akkor a szoftver levédhetőségének tavaly az Európai Parlamentben megbuktatott terve után valamiféle hátsó ajtón csempésznék be az ilyen szellemi termékek szabadalmaztathatóságát. Az EPLA ellen egyes európai multinacionális cégek is szót emeltek. A finn Nokia szerint csak a több államra kiterjedő peres szabadalmi ügyek száma elenyésző. Az európai vállalatok többsége ennek ellenére támogatja a tervet, mert úgy gondolja, hogy Európa nagy lépést tenne ezáltal a globális szabadalmi tevékenységben meglévő hátrányának a ledolgozására. VG