Százórás demokrata program
Kényszer. Bár a demokraták a szenátusban is többségbe kerültek az amerikai félidős választások eredményeként, retorikájuk jóval többet sejtet tényleges mozgásterüknél. „Munka, egészségügy, oktatás, független energiaellátás, biztonságosabb Amerika és tisztes nyugdíj” – ezeket nevezte Nancy Pelosi, a képviselőház új demokrata elnöke a kongresszusi többség úgynevezett százórás programja legfontosabb elemeinek. Pelosi agreszszívnek tűnő retorikája ellenére a demokraták és George Bush elnök is szemmel láthatólag próbálják keresni az együttműködés lehetőségeit.
A demokraták átütő kongreszszusi sikereinek a hatására elsősorban az olajvállalatok és a gyógyszergyártók papírjaira nehezedő nyomás erősödött. Előbbiek esetében az eddigi állami támogatások kurtítását tervezi a párt, és az így megtakarított összegeket inkább megújuló energiaforrások fejlesztésére fordítanák – írja a Financial Times. A gyógyszergyártókat pedig az idősek ellátására szolgáló Medicare program keretében akarnák árcsökkentésre kényszeríteni.
A százórás programban szerepel még az 5,15 dolláros minimális órabér 7-re emelése, a Bush elnök által rossz szemmel nézett őssejtkutatás támogatása, valamint a diákok tandíjterheinek mérséklése adókedvezmények segítségével. Mindezt azonban a demokraták csak „nullszaldós” modellben tudják elképzelni, vagyis minden új kiadást költségvetési átcsoportosításokkal fedeznének.
Nem sok jóra számítanak az elemzők az új hatalmi helyzetben a korábban megrekedt világkereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban. Bush elnök külkereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó megbízatása 2007-ben lejár, és meghosszabbítása a törvényhozástól függ. Mivel azonban a demokraták – különösen Kínával szemben – erősebb piacvédelmet szeretnének, nem valószínű, hogy támogatják Bush szabad kereskedelmi politikáját. Legfeljebb annak fejében, ha fenti kívánságaik valamelyikét ellenjegyzi a Fehér Ház.
Az új keletű kényszer-együttműködés talán legkényesebb pontja az iraki hadviselés megítélése. Bush továbbra is hangoztatja ugyan a győzelembe vetett hitét, de Donald Rumsfeld védelmi miniszter menesztése önmagában alapvető változást jelent a republikánus Irak-politikában. Ugyanakkor a demokraták együttműködési készségének beszédes jele, hogy nem tervezik Bush felelősségre vonását a törvényhozásban az iraki háború kapcsán. Azt is megígérték: a végleges döntésig biztosítják az anyagi hátteret ottani csapataik számára. VG
