Konvergencia-kilátások

Manapság a gazdaságpolitikával kapcsolatban gyakran esik szó az ún. konvergenciáról vagy konvergenciafolyamatról. A konvergencia szó általános jelentése nagyjából egyértelmű: felzárkózást jelent. Konkrét jelentése azonban a kontextustól függően sokféle lehet. Mást jelent a szó, ha nominális, illetve reálkonvergenciáról beszélünk, és megint csak módosul a jelentése, ha a konvergenciaprogramról van szó. Az MNB nemrég megjelent Elemzés a konvergenciafolyamatokról című kiadványa mindhárom említett értelemben elemzi a konvergenciát.

Nominális konvergencia. Az EU-hoz újonnan csatlakozott országokkal kapcsolatban manapság általában egy szűkebb értelemben használatos a szó: konvergencián vagy konkrétabban nominális konvergencián a maastrichti kritériumok teljesítését értik. Az MNB elemzése szerint e tekintetben Magyarország teljesítménye az új tagországok közül a leggyengébb: jelenleg egyetlen kritérium sem teljesül.

Konvergenciaprogram. Ide kapcsolódik a konvergencia szó egy még szűkebb használata: az újonnan csatlakozott országoknak ún. konvergenciaprogramot kell az EU-hoz beadniuk (és évente frissíteniük), amelyben elsősorban azt vázolják fel, hogy hogyan kívánják teljesíteni a fiskális (költségvetési hiányra és államadósságra vonatkozó) kritériumokat. Ezen a téren új fejlemény, hogy a 2006-os konvergenciaprogram reális helyzetértékelésen alapul és konkrét intézkedéseket is tartalmaz.

A konvergenciaprogramban felvázolt hiánycsökkentés sikerének esélyeit könnyebben meg tudjuk ítélni, ha a magyar kiigazítási programot összevetjük más országok sikeres (tartós és nagymértékű) költségvetési kiigazításainak tapasztalataival. Az MNB kiadványa tartalmaz ilyen elemzést is. A magyar kiigazítási terv első ránézésre hasonlít a sikeres kiigazításokhoz, legalábbis, hogy döntően kiadás oldali és „fejnehéz”, azaz a teljes kiigazítás nagy részét az első években tervezi végrehajtani. Ám közelebbről megvizsgálva számos lényeges különbség is látszik, így a kiadáscsökkentések összetételében a sikeresen kiigazító országokban jóval nagyobb súlyt képviselt a szociális kiadások és a nyugdíjak csökkentése. A bevételi oldalon a munkát terhelő adóbevételek a vizsgált országok többségében egyenesen csökkentek, miközben a foglalkoztatás jellemzően nőtt. A sikeres európai kiigazításoknál a költségvetési konszolidáció együtt járt a növekedés gyorsulásával – Magyarországon a hiány csökkenésével párhuzamosan a növekedés terén inkább visszaesés várható. Ez megnehezítheti a hiánycsökkentési folyamat megvalósítását, illetve a későbbi években az elért kedvezőbb egyensúlyi helyzet fenntartását. Hozzá kell azonban tenni, hogy Magyarországon a költségvetési kiigazítás motivációi között feltehetően a súlyos külső egyensúlytalanság kezelése is szerepet játszik, ez részben magyarázhatja a gazdasági növekedés visszaesését is. A belső kereslet és a növekedés átmeneti csökkenése a nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanis gyakori, szinte szükségszerű velejárója a külső egyensúlytalanságot is kezelni kívánó költségvetési kiigazításoknak.

Reálkonvergencia. A konvergencia szó manapság elterjedt használatai mellett nem szabad elfeledkezni a kifejezés egy általánosabb jelentéséről sem: valamilyen fejlett régióhoz, Magyarország esetében a fejlett nyugat-európai országokhoz való gazdasági felzárkózásról. Ez a gyakran reálkonvergenciaként is említett fogalom konkrétan azt ragadja meg, hogy az egy főre eső GDP milyen ütemben közelíti meg az EU-átlagot. A reálkonvergencia testesíti meg a gazdaságpolitika végső célját; a maastrichti kritériumok teljesítése, a konvergenciaprogramok végrehajtása csak közbülső cél.

Az MNB Elemzés a konvergenciafolyamatról című kiadványa az idén ebben az utóbbi, legtágabb értelmében is foglalkozik a konvergenciával: részletesen elemzi a reálkonvergencia, azaz a fejlett európai országokhoz való jövedelmi felzárkózás kilátásait. A felzárkózás egy hosszú, több évtized alatt lezajló folyamat. A fejlett Európához felzárkózni csak többletnövekedéssel lehet. A növekedési potenciált alapvetően három dolog határozza meg: a termelésben felhasznált fizikai tőke, illetve munkaerő nagysága, valamint ezek termelékenysége. Az MNB elemzése szerint mindhárom tényező esetében vannak olyan jelek, amelyek felvetik, hogy a felzárkózás üteme lassabb lehet, mint arra korábban sokak számítottak. A vállalatok beruházásai 2001 óta lassabban bővülnek, mint korábban, annak ellenére, hogy európai kereskedelmi partnereinknél a legutóbbi években már élénkülni látszik a konjunktúra. A munkaerőt tekintve jó hír, hogy az – európai összehasonlításban rendkívül alacsony – aktivitás növekszik, ezt azonban egyelőre nem követi hasonló mértékű emelkedés a foglalkoztatásban, kétséges, hogy a munkaerőpiac kellően rugalmas-e ahhoz, hogy felszívja a növekvő munkakínálatot. Végül ami a termelékenység növekedési ütemét illeti, a gazdaság zászlóshajójának számító feldolgozóiparban a 90-es évek vége jelentette a csúcsot, azóta egyre kisebb ütemben javul a termelékenység, és természetesen még messze elmarad a nyugat-európai szinttől.

Mindezek alapján nem lehet kizárni, hogy a fejlett Európához való felzárkózásunk lassabb lesz, mint amire korábban számítottunk. Sokan úgy gondolják, hogy az Európai Unió által biztosított és az elkövetkező években nagyobb volumenben rendelkezésre álló fejlesztési források felgyorsítják ezt a folyamatot. Megvizsgálva azonban az ilyen forrásokból eddig részesülő országok tapasztalatait, egyáltalán nem biztos, hogy a fejlesztési alapok jelentősen felgyorsítják a növekedést.

Visszatérve a konvergenciaprogramra: az ennek keretében bejelentett adóintézkedések közvetlen hatása sem kedvező a növekedésre. A termelési tényezőkre – a munkára, illetve a tőkére – kivetett adók emelése általában jobban lassítja a növekedést, mint ha ugyanazt az adóbevételt a fogyasztást terhelő adók formájában szedik be. Ráadásul nálunk a munkát terhelő adók és járulékok nemzetközi összehasonlításban már az intézkedéseket megelőzően is rendkívül magasak voltak. A növekedést gátló hatásokat valamelyest ellensúlyozhatja azonban, ha a költségvetési hiányt sikerül tartósan fenntartható szintre szorítani, és ennek nyomán csökken a kockázati prémium.

A szerző az MNB munkatársa