Őrségváltás a világpiacon
Ez egyszerre hordoz magában lehetőségeket és veszélyeket – mutat rá Kai Gramke, a Prognos elemzője. A kis- és közepes vállalatok csak akkor tudnak helytállni, ha közös marketingtevékenységet folytatnak vagy összeolvadnak más, hasonló profilú cégekkel. Egy 50-100 millió eurós éves forgalmú európai cég nem tud önálló terjesztőhálózatot fenntartani Kínában, márpedig a jövőben aligha marad talpon az, aki nincs jelen az ázsiai óriás piacán – fogalmaz Gramke. A másik kulcsszó természetesen a termelékenység: ezt folyamatosan javítani kell, ez pedig a vállalati struktúrák karcsúsítását és a szakadatlan termékfejlesztést egyaránt feltételezi. Az európai ipar ágazatai közül kifejezetten jó exportkilátásai vannak az autó- és gépgyártásnak, valamint a gyógyszeriparnak, a szolgáltatói szektorban pedig elsősorban a logisztikai cégek számíthatnak dinamikus bővülésre.
Az EU-tagállamok kivitele 2005–2015 között 3595 milliárd euróról 5438 milliárdra nőhet, ám a globális forgalomból való részesedés így is 36-ról 31 százalékra csökken. Eközben Kína és India megháromszorozhatja az exportját, ez pedig a két ország relatív súlyát is jócskán növeli majd; Kína már 2009-ben elhódíthatja Németországtól a világ első számú exportőrének a címét. A svájci közgazdászok jóslata aligha túlzás, hiszen tavaly például már a vas- és acéltermékeknél is nettó exportőrré vált az ázsiai ország, amely sokáig a világ legnagyobb acélimportőre volt. Miközben Európa súlya csökken, az Egyesült Államok exportrészesedése nagyjából stagnál az előttünk álló évtizedben – számítja a Prognos. Latin-Amerika, Oroszország és Japán szintén kissé háttérbe szorulhat.


