Célfotó döntheti el a befutót

A szovjet hadsereg elől Nyugatra menekült Jász-Nagykun-Szolnok megyei magyar kisnemes második fia lesz Franciaország új köztársasági elnöke? Az a Nicolas Sarkozy, akit apja nem akart megtanítani magyarul, mert érdektelennek tartotta a magyar nyelvet és kultúrát a modern világban? Vagy a világjáró francia tüzérségi tiszt kilenc év alatt nyolc gyermeket világra hozó feleségének szenegáli születésű harmadik lánya, Ségolene Royal? Aki az apját a gyermektartási díjért anyja védelmében felnőttkorában bíróság előtt sikeresen perelte be? Esetleg a futottak még kategóriájából az elmúlt hónapokban váratlanul harmadik esélyessé előlépett François Bayrou? A választ csak május 6-án 20 óra után, az elnökválasztás második fordulójának urnazárását követően tudhatjuk meg. Teljesen bizonyos ugyanis, hogy az április 22-i első fordulóban a 12 induló egyike sem kaphatja meg az azonnali győzelemhez szükséges 50 százalék plusz egy szavazatnyi támogatást.

Miért fontos, ki lesz az ötödik francia köztársaság hatodik elnöke, az 1995 óta regnáló Jacques Chirac utóda? Egyrészt azért, mert Franciaország elnöki köztársaság, ahol az államfő hatalma sok tekintetben (például a külpolitikában) jóval nagyobb, mint a miniszterelnöké. (És ha Sarkozy lesz az elnök, akkor akár véget is érhet a De Gaulle óta tartó kvázi Amerika-ellenesség a kontinentális Európa legnagyobb katonai hatalmának élén.) Másrészt azért, mert Franciaország az EU egyik, ha nem a legmeghatározóbb hatalma, amelynek politikai irányvonala döntő lehet az unió fejlődésére. Harmadrészt pedig azért, mert az esélyes jelöltek gazdasági programja is jelentős mértékben eltér egymástól, s az elnökválasztás kimenetele a francia gazdasági fejlődést, így áttételesen a magyar exportlehetőségeket is befolyásolja.

Gazdasági téren egyébként az idén különösen nagy a tét. A francia gazdaság ugyanis tartósan Európa beteg emberévé válhat, ha a győztes nem kezd hozzá a rendkívül merev munkaerőpiac liberalizálásához. A 35 órás munkahét, a riasztóan nehézkes felvételi, illetve elbocsátási szabályok és a gyakori sztrájkok együtt súlyosan rontják a francia gazdaság versenyképességét, tehát sürgősen változtatni kell – intenek kórusban a közgazdászok.

Szerencsére a győzelemre leginkább esélyes három jelölt látja a probléma súlyosságát – legalábbis programjaik fényében így tűnik. Mindhárman a foglalkoztatás növelésének szándéka köré építették fel gazdasági programjukat, bár eltérő módszereket javasolnak ugyanazon cél eléréséhez. A jelöltek népszerűségi listáját hónapok óta vezető jobboldali Sarkozy a túlórák utáni tb-járulékok eltörlését javasolja, ezzel az átlagos munkaidőt hosbbítná meg. A szocialista Royal a minimálbér jelentős emelésével ösztönözné jobban a munkavállalást. A centrista Bayrou pedig további két fő felvételét teljesen mentessé tenné a tb-járulék fizetésétől minden vállalat számára.

Az eurózónán belül Franciaország szégyenkezhet a legmagasabb munkanélküliségi rátával (februárban 8,8 százalék) és a második leglassúbb GDP-növekedési ütemmel (a tavalyi utolsó negyedévben éves rátán 2,2 százalék). A három esélyes jelölt egyaránt a lakossági fogyasztás felpörgetését ígéri a vásárlóerő növelésén keresztül, pedig a növekedési és a munkanélküliségi mutatók javításához nem erre, hanem az export gyorsítására lenne szükség. Utóbbihoz persze a munkaerő-piaci reformok mellett arra is szükség lenne, hogy az elnökválasztást követően megszűnjön az állam dirigista beavatkozása az üzleti életbe – idézi Eric Chaney-t, a Morgan Stanley vezető közgazdászát a Financial Times.

Erre azonban kevés az esély. Bár Sarkozy, azaz Sarko (vezető francia politikustól szokatlan módon) gazdaságpolitikáját illetően liberálisnak mondja magát, a napokban arról beszélt egy lille-i nagygyűlésen, hogy az Arcelor acélipari óriáscéget áron alul „elkótyavetyélték” az indiai Mittal Steelnek, a szabad kereskedelmet pedig „a naivitás politikájának” bélyegezte. Royal, azaz Ségo pedig annak a hagyományos, megreformálatlan francia szocialista gazdaságpolitikának a továbbvivője, amely számára a verseny szitokszó.

A piacok kedvencévé részben éppen azért vált az elmúlt hetekben Bayrou, mert kevésbé tűnik protekcionistának a Ségo–Sarko párosnál. Részben pedig azért, mert elnökségi programjának megvalósítása alig 27,5 milliárd eurónyi közpénzt emésztene fel a Reuters által idézett közgazdász számításai szerint, szemben Sarko 54 és Ségo 65 milliárdjával. Mindhárom esélyes jelölt beszélt már arról, hogy csökkenteni kell a magas államadósságot, de egyedül Bayrou ígéri olyan törvény megalkotását, amelynek értelmében a mindenkori kormány csak az államháztartás elsődleges (tehát kamatfizetések előtti) egyenlegét egyensúlyban tartó vagy szufficites költségvetést terjeszthet elő. Mások azonban arra figyelmeztetnek, hogy még ha Bayrou is nyerne, az elnökválasztást követő parlamenti választások nyilván szocialista vagy jobboldali többségű nemzetgyűlést eredményeznek majd.

Bayrou győzelme politikai földindulást azonban mindenképpen eredményezne, hárompólusúvá alakítva az elmúlt évtizedekben jobbára két nagy párt által uralt francia politikai erőteret. A szocialisták és a gaulle-isták azonban nemcsak ezért rettegnek joggal Valéry Giscard d’Estaing egykori elnök pártjának újbóli előretörésétől április 22-én. Paradox módon a felmérések szerint úgy tűnik, hogy ha a harmadik legnépszerűbbnek tűnő Bayrou mégis bejut a második fordulóba, akárkivel kerül ott szembe, mindenképpen győz.

A francia elnökválasztások egyébként gyakran produkálnak vaskos meglepetést. 1981 januárjában a választók kétharmada úgy vélte, Valéry Giscard d’Estaing államfőt újraválasztják, de vele szemben elindult Jacques Chirac akkori párizsi polgármester, s ez úgy megosztotta a jobboldali szavazatokat, hogy májusban a szocialista François Mitterrand nyert. 1988-ban Mitterrand az utolsó pillanatig kivárt annak eldöntésével, hogy elindul-e újraválasztásáért. 1995. januárban még a népesség 70 százaléka Edouard Balladur kormányfő győzelmét jósolta, ő azonban be sem került a második fordulóba. A legnagyobb meglepetés azonban 2002-ben következett be, amikor a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen végzett a második helyen.

A havi minimálbér felemelése 1500 euróra

Félmillió új állás a pályakezdőknek

A 35 órás munkahét hátrányainak csökkentése

Az elbocsátások feltételeinek szigorítása

Állami támogatás csak olyan cégnek, amely nem hajt végre létszámcsökkentést

Az adóterhelés átlagban marad a mai szinten

Magasabb osztalékadó

Alacsonyabb adó az újrabefektetett nyereségre

Különadó az olajcégekre

Az EdF és a Gaz de France államosítása

Évi 120 ezer állami bérlakás építése

Állami k+f kiadások évi 10 százalékos emelése

A homoszexuálisok házasságának engedélyezése

Ingyenes fogamzásgátló a 25 év alatti nőknek

Az illegális bevándorlók feltételes legalizálása

Törökország EU-tag lehet, de csak a távoli jövőben

EKB-célok a GDP-re és a foglalkoztatásra

Szociális tartalmú új EU-alkotmány, amelyet népszavazáson kell megerősíteni

François Bayrou

Köztehermentes túlóra

Törvény a kiegyensúlyozott államháztartásról

Vagyonadó 0,1 százalékra csökkentése a mai 1,8-ről

A jövedelemadó-kedvezmények visszanyesése

Két új alkalmazott felvétele minden cégnek legyen mentes a közterhektől

A bürokratikus terhek csökkentése a kkv-knál

A közbeszerzések egy részét csak kkv-k nyerhetik

Járulékcsökkentés, áfaemeléssel finanszírozva

A tőkepiaci kereskedés megadóztatása

A szénhidrogének adójának emelése

Az agrárszubvenciók „újragondolása”

Az állami k+f kiadások évi 5 százalékos emelése

A homoszexuálisok nevelhetnek gyermekeket

A börtönben lévők közmunkára rendelése

Kötelező hathavi polgári szolgálat a fiataloknak

A pekingi olimpia bojkottja Kína külpolitikája miatt

Jobb összhang az EKB és az euróországok közt

Újra kell tárgyalni az EU-alkotmányt, és népszavazáson kell megerősíteni

Nicolas Sarkozy

Köztehermentes túlóra

Négy százalékpontos adó- és járulékcsökkentés

Rugalmasabb munkaszerződések

Támogatott jelzáloghitelek

Létszámcsökkentés és ezzel párhuzamos fizetésemelés a közigazgatásban

Minimum 35 órás munkahét

Minimum 60 éves nyugdíjkorhatár

A cégvezetők részvényopcióinak visszaszorítása

A cégek védelme a külföldi felvásárlástól

A büntető törvénykönyv szigorítása

Megfelelő lakhatás mindenkinek

Ingyenes belépő az állami múzeumokba

Homoszexuálisok házassága, örökbefogadásuk tabu

„Mély barátság” az Egyesült Államokkal

Az illegális bevándorlás visszaszorítása

Törökország soha ne legyen EU-tag

Csökkenteni az EKB függetlenségét

Gyors új mini-alapszerződés az EU-ban, amiről nem rendeznek népszavazást

A havi minimálbér felemelése 1500 euróra

Félmillió új állás a pályakezdőknek

A 35 órás munkahét hátrányainak csökkentése

Az elbocsátások feltételeinek szigorítása

Állami támogatás csak olyan cégnek, amely nem hajt végre létszámcsökkentést

Az adóterhelés átlagban marad a mai szinten

Magasabb osztalékadó

Alacsonyabb adó az újrabefektetett nyereségre

Különadó az olajcégekre

Az EdF és a Gaz de France államosítása

Évi 120 ezer állami bérlakás építése

Állami k+f kiadások évi 10 százalékos emelése

A homoszexuálisok házasságának engedélyezése

Ingyenes fogamzásgátló a 25 év alatti nőknek

Az illegális bevándorlók feltételes legalizálása

Törökország EU-tag lehet, de csak a távoli jövőben

EKB-célok a GDP-re és a foglalkoztatásra

Szociális tartalmú új EU-alkotmány, amelyet népszavazáson kell megerősíteni

François Bayrou

Köztehermentes túlóra

Törvény a kiegyensúlyozott államháztartásról

Vagyonadó 0,1 százalékra csökkentése a mai 1,8-ről

A jövedelemadó-kedvezmények visszanyesése

Két új alkalmazott felvétele minden cégnek legyen mentes a közterhektől

A bürokratikus terhek csökkentése a kkv-knál

A közbeszerzések egy részét csak kkv-k nyerhetik

Járulékcsökkentés, áfaemeléssel finanszírozva

A tőkepiaci kereskedés megadóztatása

A szénhidrogének adójának emelése

Az agrárszubvenciók „újragondolása”

Az állami k+f kiadások évi 5 százalékos emelése

A homoszexuálisok nevelhetnek gyermekeket

A börtönben lévők közmunkára rendelése

Kötelező hathavi polgári szolgálat a fiataloknak

A pekingi olimpia bojkottja Kína külpolitikája miatt

Jobb összhang az EKB és az euróországok közt

Újra kell tárgyalni az EU-alkotmányt, és népszavazáson kell megerősíteni

Nicolas Sarkozy

Köztehermentes túlóra

Négy százalékpontos adó- és járulékcsökkentés

Rugalmasabb munkaszerződések

Támogatott jelzáloghitelek

Létszámcsökkentés és ezzel párhuzamos fizetésemelés a közigazgatásban

Minimum 35 órás munkahét

Minimum 60 éves nyugdíjkorhatár

A cégvezetők részvényopcióinak visszaszorítása

A cégek védelme a külföldi felvásárlástól

A büntető törvénykönyv szigorítása

Megfelelő lakhatás mindenkinek

Ingyenes belépő az állami múzeumokba

Homoszexuálisok házassága, örökbefogadásuk tabu

„Mély barátság” az Egyesült Államokkal

Az illegális bevándorlás visszaszorítása

Törökország soha ne legyen EU-tag

Csökkenteni az EKB függetlenségét

Gyors új mini-alapszerződés az EU-ban, amiről nem rendeznek népszavazást

Hófehérke a Törpe ellen Ségo kampánycsapata a hiteles, őszinte családanya imázsát próbálja felépíteni (Royal négy gyermeket szült). A szocialista jelölt sokáig nem is programjával, hanem stílusával és megjelenésével próbálta belopni magát az emberek szívébe, gyakran viselt fehér kosztümjeivel is azt próbálta sugallni, ő politikai értelemben is tiszta, s aligha bánja, amikor Hófehérkének nevezik.

Fellépéseit azonban neki is az utolsó részletekig előre koreografálják, az ő PR-csapatának vezetője az Ogilvy & Mather reklámcég főnöke.

Sarko kampánycsapatának a beceneve „Cég”, csupa reklámipari nagyágyúból áll. Legnagyobb gondjuk, miként tompítsák a 189 cm magas Chirac környezetében csak „Törpének” nevezett (170 cm „magas”) Sarko szókimondó üzeneteit, hogy ne hasson nagyon riasztónak a túlsó politikai térfélen. Ezért is találták ki egyik szlogenjeként a „Nyugodt szakítást”.

Ez Mitterrand 1981-es elnökválasztási jelmondatára, a “nyugodt erő”-re emlékeztet, ami az MDF 1990-es kampányából ismert idehaza.

Kampány a Second Life-ban Virtuális disznókat gyújtottak fel tiltakozásként a közelmúltban Jean-Marie Le Pen szélsőjobb elnökjelölt hívei a baloldali Libération című lap szerkesztősége előtt a Second Life oldalain. Ez is jelzi, hogy az immár világszerte ötmillió ember „második énjének” szórakozását biztosító weblapra is kiterjedt a francia elnökválasztási kampány.

Sarkozy Second Life-beli kampányirodájában a támogatók virtuális pólók vásárlásával támogathatják a jobboldali politikust, s állítólag naponta 15 ezren fordulnak meg ott. Azt persze sohasem lehet tudni, hogy aki egy bizonyos jelölt támogatójának adja ki magát, az a valóságos életben is az-e, vagy éppen ellenkezőleg: csak ki akarja próbálni, milyen lehet egy másmilyen identitás.-->