Megállíthatatlan orosz cégfelvásárlások

Az olajdollárok utáni hatalmas adóból az orosz állam külön tartalékalapot hozott létre 2004-ben: a pénzügyminiszter szerint eddig 108 milliárd dollár folyt be ebbe. A kormánytag a Financial Timesnak nyilatkozva közölte, hogy jövő februárig várhatóan 142 milliárd dollárra nő az öszszeg. Életre hívnak egy másik alapot is, amely vélhetően februárig 24 milliárd dolláros lesz. A tartalékalapból főleg kis kockázatú államkötvényekbe fektetnek, de a másikat kockázatosabb, ám magasabb hozammal kecsegtető vállalati részvények vásárlására fordítják.

Magyarországon elsősorban energetikai, vegyipari, gépipari és pénzügyi vállalatokban szereztek kisebb-nagyobb befolyást különböző orosz üzleti csoportok. Legutóbb a Malév felvásárlása jelezte azonban, hogy más területekre is bemerészkednek. Sokak szerint nem kizárt, hogy az ingatlanpiacon az egyéni befektetők után megjelennek a cégek is.

A magyarországi orosz tőkebefektetések nyolc-tíz éve erős hullámzást mutatnak: az úgynevezett rezidens cégek által végzett befektetések értéke 1999-ben körülbelül 4 millió euró volt. Két évvel később már 19 millióra szökött ez a mutató, ám 2002-ben visszazuhant az 1999-es szintre, s ezután egészen mostanáig stagnálás következett. A nem rezidens befektetések hasonló pályát futottak be 2002-ig, akkor azonban mínusz 8 milliós mélypontra estek, ahonnan 2003–2004 folyamán tértek viszsza a 0–2 millió eurós tartományba. Az MNB szerint az orosz tőkebefektetések aránya az országban továbbra sem számottevő: 1999-ben az összes európai tőkebefektetés 1,87 százalékát tették ki, ugyanakkor arányuk 2004 első felére 0,25 százalékra mérséklődött, frissebb adat egyelőre nincs.

A vállalatok tulajdonlása természetesen nem az egyetlen mód arra, hogy az orosz befektetői csoportok növeljék befolyásukat. Megtehetik – és meg is teszik – ezt különböző offshore cégeken vagy más országokban működő orosz érdekeltségeken keresztül. Hiába tudjuk tehát, hogy több száz itteni kft.-ben van valamilyen résztulajdonuk, ez becslések szerint csak a jéghegy csúcsa. Éppen ezért egyelőre lehetetlen pontos képet rajzolni arról, hogy milyen mértékű az orosz tőke befolyása Magyarországon.

A nyilvánosságra került vállalatfelvásárlásokon és a közvetett tulajdonlásokon kívül jelentős még a két vagy több oldalú vállalatközi együttműködés révén megszerzett befolyás, különösen az energetikai szektorban. A Gazprom például korábban úgy nyilatkozott, hogy partnerként szeretne részt venni az itt tervezett gáztározó építésében; igaz, a terv kivitelezése utóbb bizonytalanná vált (VG, 2007. május 30., 1. o). Miskolcon orosz cégek berendezéseivel egy magyar–orosz nanotechnológiai központ létesítését tervezik. Orosz tőke bevonása bizonyosan szóba kerülhet a Záhonyba tervezett nagy logisztikai központ esetében is.

A Die Presse az orosz tőke nyugat-európai jelenléte erősödésének jeleként értékelte, hogy Oleg Gyeripaszka milliárdos április végén 1,05 milliárd euróért megszerezte az osztrák Strabag csaknem egyharmadát. Utalt arra is, hogy több légivállalat (EADS, Oerlikon, Malév) tulajdonosai között már szintén van orosz üzletember, vagy annak valamelyik általa felügyelt cége.

Egy osztrák szakértő szerint az orosz vállalatok hivatalosan évi mintegy 13 milliárd dollárt fektetnek be külföldön, és gyaníthatóan további 20 milliárdot közvetítőkön keresztül. Becslések szerint az orosz beruházók külföldi vagyona 140 milliárd dollár, de vannak, akik ugyanezt 250 milliárdra taksálják. Nemzetközi elemzők emellett felhívják a figyelmet, hogy az orosz befektetések egyre „komolyabbá” válnak: a korábbi években nagyon sok pénz áramlott (pénzmosás)gyanús karib-tengeri ügyletekbe vagy angol futballklub-felvásárlásba, de ma már megbízható ipari részesedéseket vesznek.

Az orosz Gazprom és a Lukoil energiakonszernek nemrég közös társaságot alapítottak külföldi befektetésekre. A német Wingas gázszolgáltatónak már a felét ellenőrzi a Gazprom, és tervezi részesedés szerzését német városi közművekben is. Meghiúsult viszont a legnagyobb brit gázszolgáltató átvételének a kísérlete, mert Európában az orosz „bevásárlókörutat” növekő gyanakvással szemlélik.